Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
183 első feladatnak tartják a XV. ereszkei bányarészt is ugyanúgy az altáróhoz kapcsolni, s Auguszta-aknát felszabadítani. A Reimann- és XV. ereszkei bányamezők között lévő mélyebb szénterületre az összeköttetést már a munkásság be és kiszállíthatása érdekében is aknával kívánják megoldani. A telepítés szétforgácsolásának, a fejtési rendszernek ismertetésénél mindenütt a rossz iszapanyagba ütköznek, ugyanazt tartják a rossz teljesítmény főokának is, bár a hosszabb fúrólyukak készítésével némi javulást remélnek. Miután a szivattyúteleppel és Auguszta-aknának Reimann-aknával való összeköttetésével külön fejezetben foglalkoztak szakértők, a vízemelés kérdését újból nem ismertetjük. Az elrendezésre vonatkozólag a szakértők által említett kívánságoknak teljes mértékben eleget tettünk és pedig a Reimann-ereszkei résznek összeköttetése az altáróval már szakértők látogatásakor munkában volt, ugyanakkor továbbítottuk már az altárót a Teréz-mező felé, honnan a XV. ereszkei mezőhöz való összeköttetést létesítettük a Teréz-lejtős aknával és „ö“-ereszkével, a két mező között lévő mélyebb szénterületre pedig a II. sz. légaknát mélyítettük. Auguszta-aknát, s annak kötélpályáját kikapcsoltuk, a homokanyag bevezetésével pedig minden lehetőség megvolt a teljesítmény fokozására, frontfejtésekkel a koncentráltabb telepítésre. Auguszta-akna szénvagyonát, mint láttuk 28,300.000 q-ra becsülték szakértőink, s ha most ezzel szemben számítjuk az 1921—1931. évek alatti termelés mennyiségét 17,642.400 q-t, s ehhez hozzáadjuk az 1931. év végén még meglévő 49,960.000 q szénvagyonunkat, akkor látjuk, hogy 1921. év elején 67,602.400 q szénmennyiséggel rendelkeztünk, vagyis szakértők 50%-on alul becsülték szenünket, melyet 1921-ben mi 43,361.000 q-val mutattunk ki, tehát még mindig nagy biztonsággal. E szénvagyon ma a következőképpen adódik össze: Teréz-mezőnkben van még fejtés alatt 1,400.000 q, melyre tehát semminemű előkészítésre szükségünk nincs, egyedül a homokanyagnak biztosítása szükséges. Mint említettük, e bányamező magasabb részét fejteni nem tudtuk, mert homokkal csak 20—25 m-nyire tudunk az altáró szintje fölé hatolni, holott a széntelep egy része e színt felett fekszik. A régi, +43 m színt felett hagyott pillérek 4,600.000 q-t tesznek ki nagyon óvatosan számítva. E szénvagyon egy részét az altáróról a régi mezőbe mélyített II. sz. lejtaknánkkal közelítettük meg a +70 m szinten (30. sz. térkép), másik részét magával az altáróval keressük fel, melyet a csolnoki gurító felé a régi munkákkal zavart telepben már 250 m hosszban el is készítettünk. A +70 m szinten lévő folyosót Auguszta-akna egész régi mezején át a IV. sz. légaknáig meghosszabbítva, hozzáférünk minden benthagyott régi szénpillérünkhöz, s így azokat visszanyerjük. A altáró szintjében pedig a széntelep feküjébe, a triász mészkőbe helyezzük át ez előkészítő folyosót, hogy azután a régi művelésekkel összeturkált széntelepet szakaszokra oszthassuk, s igy fejtsük ki. Mindkét munka folyamatban van, s a fejtésnek egyetlen előfeltétele, a tömedékelést biztosítandó, a sátorkői homokot a helyszínére szállítani. E kérdés az Annavölgy leírásánál említett homokvasúti meghosszabbítással szintén megoldást nyer. A XV. ereszkei rész, vagyis Auguszta-aknának nagyrészt még érintetlen mélyszíntje, mely az Aussatz-Weingarten alatt terragiummentes saját szén- vagyont is tartalmaz, 16,000.000 q-ra van becsülve. Már említettük (30. számú térkép), hogy e szénvagyon megközelítése a II. sz. légaknával, s az Auguszta- lejtakna —20 m szintben, a fekümészkőben telepített alapközléjével lesz biztosítva. Auguszta-lejtakna alapközléje az említett összeköttetés előtt már lyukasztani fog a régi Auguszta-aknával, melynek 37 millió q-ás pillére azonnal meg-
