Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
182 letek megkezdése előtt végezhessük el cementálási munkánkat, legalább 5—10 évvel kellene meghosszabbítani a feltárt szénvagyonunkra bazirozott bányászatunk élettartamát. E meghosszabbításra azonban csak úgy gondolhatunk, ha 40—50 millió q olyan szénvagyont veszünk művelés alá, mely cementálási nem igényel, vagyis közel fekszik a víznivóhoz, viszont mai berendezéseinkkel feltárható, hogy a cementálásnál megtakarított összegeket ne legyünk kénytelenek egyéb beruházásokra fordítani. így ma újból visszatérünk Annavölgyre, s igyekszünk a 10 év előtt felállított programmot feléleszteni. E tervünk ma annál inkább aktuális, mert e szénminőségek ellen elhangzott régi panaszok szénosztályozónknak széreléssel tervezett kiegészítése után teljesen kiküszöbölhetők. Annavölgyi üzemünk életre keltésénél két terület jön elsősorban számításba: a) A Gete-hegyi bányarésznek a nyugati, vagyis a tokodi határig elterülő része, melyet 1921-ben 12 millió q szénvagyonnal értékeltünk, s kellő tájékoztató fúrás elvégzése után azt az altárónak a Gete lába alatt mészkőben való továbbításával kívánjuk megközelíteni (33. sz. térkép). Mint régi annavölgyi műveléseinknél láttuk, s szakértők véleményéből is olvastuk, a kielégítő teljesítménynek, koncentrált művelésnek egyedüli akadálya mindig az iszapanyag volt, tehát első s alapfeltétele e szénvagyon kifejtésének is a bányát jó homokanyaggal ellátni, amit a sátorkői vasútnak meghosszabbításával kell biztosítanunk. b) A második, ugyancsak érintetlen terület Annavölgyön, melynek szén- vagyona saját tulajdonunkat képezi, s így terragiummentes, a régi Paula- aknától délnyugatra fekszik. E terület kiaknázatlan maradt, mert a Paula- aknában elért vetővonalon nem haladtak át, azt nem vizsgálták meg, holott az oligocén telep jelenléte is igazolja a terület produktivitását. Számításunk szerint e terület eocén szénvagyona 6 millió q lesz, s fekvése a tenger színe felett 50—60 m, úgy, hogy vízkérdés szempontjából kedvezően fekszik. E területnek mélyfúrással való feltárását a folyó évben el fogjuk végezni, ennek kedvező eredménye után pedig az altárót fogjuk 500—600 m-rel meghosszabbítani, hogy onnan lejtős aknával hatoljunk a telephez, a beszállást és légvezetést pedig külön légakna fogja ellátni. Ez altárórész 150—200 m után már eléri a régiek által feltárt, de még le nem fejtett oligocén telepet, melynek szénvagyona 2-2 millió q, s külön bányászati műveletet az említett elágazáson és légaknán kívül nem igényel. Ily módon Annavölgynek magasabban fekvő bányamezői kereken 20 millió q szénvagyont reprezentálnak, melynek bekapcsolása 60—70 vagon napi termelést számítva, 10 évig segítene minket elgondolásunk megvalósításához. A homokellátás a homokvasútnak az előbbi mezőhöz való meghosszabbításával Paula-akna részére is biztosítva lesz. 2. Auguszta-akna. Szakértők leírják, hogy az aknatelep 1920-ban 2 bányarészből áll: a XV. ereszkei és a Reimann-ereszkei mezőből. Mindkettő az akna rakodójának (+43 m) szintjéről ereszkével van feltárva, s a kettő között végighúzódó csapásmenti vető folytán a két mező körülbelül egy magasságra került. A szállítás mindkét mezőben lóval történik, majd a géperőre berendezett ereszkéken az alapköziére hozott szenet ismét lóval vontatjuk az aknához. Az egész berendezkedés itt sem alkalmas arra, hogy a termelést egy műszakra koncentrálhassuk. A feltárt szénvagyont 15,500.000 q-ra számítják, melyhez az Aussatz- Weingarten, Teréz-mező és oligocén telep szene számítandó még, s így összesen 28,300.000 q áll rendelkezésre, az akna napi termelését tehát 50 vagonnal kívánják fixirozni. Miután Reimann-altárónak meghosszabbítása után folyamatban van már a Reimann-ereszkei bányamezőnek az altáróval való közvetlen összekapcsolása,
