Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
176 Szakértők a carbon-medence viszonyaihoz lévén szokva, ahol az elővájás- ban ácsolni nem kell, omlás nem fordulhat elő, ott egész természetesen nem okoz többköltséget, ha egy munkahely csak egy műszakban van telepítve, míg nálunk az említett általános nyomás miatt a természetes törekvés épen az ellenkező különösen fejtéseinkben, hol az a cél, hogy a front minél gyorsabban haladjon előre, minél rövidebb ideig hordja tehát az ácsolat az alátámasztás terhét, vagyis minél gyorsabban legyen a lefejtett szelet beiszapolható. Rendkívül súlyt helyeznek szakértők a réselő munka bevezetésére és mikor szenünk vizsgálatánál meggyőződtek arról, hogy a szintes rést szenünk nem állja, függőleges rések készítésével kívánják a teljesítmény fokozását elérni, feltétlen szükségesnek látva, hogy a réselési munkával külön mérnökök bízassanak meg, akik annak eredményét biztosítják is. Ugyancsak a réseléssel kapcsolatban a fúrókalapácsüzem általános bevezetését kívánják, mert a 15—20 percnyi kézi fúrás helyett 4—5 perc alatt elvégezhető gépi fúrás adta megtakarítási lehetőséget ki kell használni, s éppen ezért a sűrített levegőjű hálózatnak az egész bányakerületre való kiterjesztését látják, szükségesnek. Érdekes, hogy szakértők e megállapításával szemben a fúrókalapács üzemmel teljesítmény-javulást nem tudtunk elérni, vagy legalább is nem tudtuk biztosítani a gépfúrás mellett adott kisebb szakmányokkal a komprimált levegő előállításának költségét, s így szénmunkahelyeknél a gépi fúrás általánosítását csak akkor látjuk rentábilisnak, ha az a drága sűrített levegő helyett villanyárammal lesz üzemben tartható. Az eddigiekben az egyén teljesítményével foglalkoztak szakértők, a következőkben az összteljesítmény fokozásának kérdésére térve át, elsősorban a tűzveszély elhárításának kérdésével foglalkoznak, megállapítván, hogy bányáink szene az öngyulladásra rendkívül hajlamos, a nyomás alatt álló folyosók oldalából, főtéjéből lepereg a szén, s könnyen meggyül, tehát folyosóinkat nem szabad sokáig nyitva tartani, aminek lehetőségét azonban csak a jó iszapanyag biztosíthatja. Rendkívül bajt okoz, ha egyes bányamezők víz alá kerülnek, mert rövi- debb-hosszabb idő után való víztelenítésükkor annyira összeduzzadnak, nyomásba jönnek, hogy a legrövidebb idő alatt tűzbe kerülnek. El kell kerülni tehát mindenáron a bányák elfulásának lehetőségét. A védekezésnek eg)7 módja volna még: a hosszabb élettartamú folyosókat nagyobb dimenzióban készíteni, s azután ezen belül kiácsolva a folyosót, a fölös űrt iszaptömedékkel és pedig löszanyaggal kitölteni, mely anyag a vízben jobban megmarad. Gátszakadások elkerülendők, amit jobb tömedékanyaggal lehet biztosítani, de ha esetlegesen ez mégis előfordulna, kellő nagy zsompvágatoknak kell készen lenni az iszap felfogására, hogy a szivattyúk veszélyeztetve ne legyenek. A csillepark kevés, holott a teljesítmény fokozásának alapfeltétele a szállítás gyors lebonyolítása, tehát elegendő számú csille és gyors szállítás legyen lehetséges. Ugyanilyen fontos a csillék rendes, gondos tisztítása. A rázócsúszda-üzem általános bevezetését tartják szükségesnek, a szintes vágatokban pedig a porosz-vitla alkalmazását, általában mindenütt a gépi szállítás bevezetését. A fejtésmódokról megállapítják, hogy a bevezetett dőlésmenti frontfejtés kétségen felül jó, s jó tömedékanyag esetében általánosan alkalmazandó. Koncentrált, nagy teljesítmény csakis ilyen modern fejtéssel képzelhető el. Az oligocén telep fejtéseinél dőlésmenti helyett haladó pásztafejtést ajánlanak kézi tömedékeléssel. A teljesítmény fokozásának egyik előfeltétele a bánya hőmérsékletének leszállítása, azonban nem a légsebesség fokozásával, hanem a légutak rövidítésével, aminek lehetőségét az altáró rendszeres kiépítése biztosítja.
