Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
III. RÉSZ. Bányászatunk jövője. Mielőtt bányászatunk jövőjével foglalkoznánk, szükségét érzem annak, hogy főbb vonásokban ismertessem Dr. Pistorius és Dr. Ebeling 1920-ban adott szakvéleményének üzemi részét is, mert nagyjában a megállapítások a bánya üzemének minden időkre is rendkívül tanulságosak, de főleg tanulságosak az esztergomi medencére vonatkozólag, amikor ez európai hírű szakembereknek bányászatunk legapróbb részleteibe is behatoló véleményét olvashatjuk. Mint röviden már említettem, a szakértők meghívásának oka az a körülmény volt, hogy termelésünk a háborús évek alatt befektetett hatalmas invesztíciók dacára visszafejlődést mutatott. Termelésünk 1912-ben már elérte a 4 millió q-t és Reimann-akna telepítésével 2'5 millió q újabb termelésre számítottunk, azonban az akna üzembehelyezése után az így számított 6‘5 millió q termelés helyett 1917- ben 3,333.800, 1918- ban 3,636.900, 1919- ben 2,677.960 q össztermelést értünk csak el. Teljesen érthető volt tehát a nyugtalanság, hogy a befektetett óriási tőke gyümölcse abszolúte nem jelentkezik. Szakértők vizsgálat alá vették tehát üzemünk minden egyes részletét, s kétséget kizáróan megállapították, hogy a termelés csökkenése a háború végén nem volt összefüggésben az üzem vezetésével. Forradalmi idők voltak, melyek egy évezredes virágzó ország alappilléreit döntötték sárba, mely idők után tehát a legnagyobb eredmény az volt, hogy bányáink ez összeomlásból még ennyire is épen kerültek ki. A fejlődés elmaradásának másik oka, mint azt a szakértői véleményre adott 1921. ápr. 23.-án kelt jelentésemben megállapítottam, az a körülmény, hogy egy, a kerületnek minden üzemét összefoglaló több éves előirányzatot mi sohasem csináltunk. Mindig egy-egy akna telepítésére és termelésére koncentráltuk minden figyelmünket, s mialatt ott elértük volna a várt eredményt, már egyéb, előre nem látott okból, vagy egy másik akna visszafejlődése miatt ismét csak ott voltunk, mint azelőtt. E megállapítás után, említett jelentésemben el is készítettük kerületünk 10 éves programmját és mikor ma, e 10 év eltelte után újabb 10 évre szeretném bányászatunk képét megfesteni, az elmúlt 10 éves programúi ismertetése már csak azért is szükséges, hogy összehasonlítást tehessünk a tervezett és végrehajtott munkák között, lássuk tisztán, vájjon a tervek életrevalósága mennyire igazolódott be az idők folyamán, de vehessük egyúttal kritikai elbírálás alá is tervezetünket, hogy a jövőre nézve a tanulságokat levonhassuk. Végül rendkívül fontosnak látom azt is, hogy a megállapítások és következtetések ne maradjanak egy-egy üzemi jelentésben elrejtve, hanem mint elől említettem, a bányakerületben szolgálatot tevő minden egyes műszaki embernek hozzáférhetővé tétessenek és így az általuk megoldandó részletfeladatoknál önkénytelenül is beilleszkedjenek az egységes, az egész kerületet összefoglaló, gondolatmenetbe.
