Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
171 összeköttetés, mint emlitettük, az Erzsébet I. és a mélyszinti művelés között megszakadjon (110. sz. ábra). A régi szivattyúkamrát kitakarítva, sajnáltuk betömni, mert a benne lévő muzeális értékű szivattyú ritka emléke a régi gépi berendezéseknek. Sajnos azonban, e jószándék megbosszulta magát, mert elkerülte figyelmünket, hogy az akna megkerülésével az összekötő folyosó B. C. vágattal a szivattyúkamra szívó teréhez volt kapcsolva, amely tehát az összekötő vágat beiszapolásakor nyitva maradt. A III. sz. akna bővítésével az említett szivattyúkamráig elkészülve, azt tovább mélyítettük és a széntelepet elérve, —183'7 m-ben helyeztük el rakodónkat és indultunk a szénben II. aknánk felé, hogy azt, vizének lecsapolása után, a mélyszinti folyosónkra lemélyíthessük és majdan szállító aknának használhassuk. Mielőtt azonban a III. aknával a széntelepbe értünk, előzőleg igyekeztünk már 3 fúrólyukkal a II. sz. akna környékét megvizsgálni és az esetlegesen talált mészkőüregeket kitölteni. Az Erzsébet I. és II. aknák közé helyezett 441. sz. fúrólyukkal talált üreget 1401 m* homokkal és 13755 q cementtel töltöttük ki. A második fúrólyukat magára a II. aknára telepítettük, hogy a Tschihatscheffi mészkőben kapott 4 m8 vizet elzárjuk és egyúttal lefúrtunk a triaszmészkőbe is. A Tschihatscheffi mészkőben eredményt nem sikerült elérnünk, mert a 138 m3 homok és 321 q cementanyagnak nagy része az aknában emelkedett fel, vagyis nem hatolt be a Tschihatscheffi mészkő repedéseibe, miután az akna szelvénye sokkal kisebb ellenállást biztosított. A fúrólyuk a triaszmészkőben talált repedést, mely 171 m3 homokot és 529 q cementet fogadott be. A harmadik 461. sz. cementáló fúrásunk a Tschihatscheffi mészkőben 476 5 q cementet, a triaszmészkőben szintén csak cementet nyelt 145'5 q mennyiségben. Amint látjuk, a Kör-aknai nagy vízbetöréshez viszonyítva a beadott mennyiségek eíenyészőek, azonban ennek főoka a már említett körülménnyel magyarázható, hogy nem állott rendelkezésünkre a dorogi fúrásainknál mindenütt meglévő ca. 100 m-es túlnyomás, mely a víznivó és a fúrólyuk szája között van, amely az iszapanyag fajsúlya következtében legalább 13—14 atm. nyomást tesz ki. Az iszapszállító szivattyúk, melyekkel itt a munkát elvégeztük, csak arra szolgálnak, hogy a homokgödörből az anyagot az aknaudvarra emeljék, tehát a fúrólyukban a legkisebb ellenállás miatt előálló torlódás dugulást okoz. Nagyon sokszor megtörtént már a doi’ogi bányáink iszapolásainál, hogy a fúrólyukba engedett iszapanyag egy pillanatra megállott a vízjáratnak valamelyes omlása vagy egyéb szelvényváltozása következtében és csak mikor az egész fúrólyuk megtelt e sűrű zaggyal, volt képes az ellenállást legyőzve, újból nagy erővel tódulni a mészkőüregekbe. Ez a lehetőség Tokodon nem volt meg és amig megfelelő szivattyú vagy injektorberendezésről nem gondoskodunk, nem akartunk tovább kísérletezni fúrólyukak mélyítésével, hanem folytattuk a III. aknából említett alapfolyosók hajtását. 80 m folyosó elkészítése után 1930. okt. 6.-án hirtelen erős talpduzzadás lépett fel és azt 5 2 m8 vízbetörés követte, mely az aknát elöntötte. A talpduzzadás olyan hirtelen és vehemensen jelentkezett, hogy a 2'5 m magas aknarakodónak a talpa annak főtéjéhez ért és csak az egyik sarokban lehetett az aknából a folyosóba átmászni a vízbetörés megtörténtéig eltelt rövid idő alatt. A víz kitöltve az akna szelvényét amint a régi szivattyúkamra fölé emelkedett, az Erzsébet I. aknába kezdett átfolyni az említett B. C. kerülő vágaton át. Az Erzsébet I. aknában a sashegyi keresztvágatot beépített szivattyúkkal kellett szárazon tartanunk, hova 2 m8 víz folyt át, míg a többi hozzáfolyás az aknát a külszínig megtöltötte. A vízbetörés miatt tennünk kellett valamit, s azért dacára, hogy nagyobb nyomású iszapszállító szivattyúkról még nem gondoskodtunk, 2 fúrólyukat helyeztünk el a vízbetörés elzárására éspedig az egyiket magára a III. számú aknára, a másikat pedig a II. sz. akna felé haladó keresztvágat egyik kis vetőjére. Mindkettőt a mészkőbe mélyítettük le és rendes szokás szerint kúpos
