Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
170 tokodi probléma megoldásához. Sashegyi bányánkban láttuk, hogy a 1789 m vastag széntelepnek felső, 2 m-es padja kiváló minőségű volt és ugyanez első paddal azonos a Kör-akna környékén megfúrt óriási szénvagyonnak is felső, 2 m-es rétege. Miután pedig ebből a mosást nem igénylő minőségből az akna közelében 16 millió q áll rendelkezésünkre, a 185 m-rel a tenger színe alatt fekvő széntelep feltárásához fogtunk, biztosítani kívánva e mélybányászat létesítésével azt is, hogy az itt szerzendő tapasztalatok egyéb hasonló mélységben talált széntelepeink művelése előtt már rendelkezésre álljanak. Tisztában voltunk Tokodon a dorogi cementálástól eltérő azzal a nehézséggel, hogy itt a külszín a víznivó alatt feküdvén, a triaszmészkőben keringő víz, mint artézi víz, 9 m-rel emelkedik a külszín fölé, tehát e vízn)romással szemben cementálásunkat csak úgy tudjuk elvégezni, ha megfelelő homok- szállitó szivattyúkat állítunk be az iszap szállítására a munka megkezdésénél, mert számítottunk azzal, hogy ha egyszer a homok és cementanyaggal kevert víz kerül a fúrólyukba, e zagynak fajsúlya fogja anyagunkat rendeltetési helyéibe, a megfúrt mészkőüregbe juttatni. Azzal a gondolattal is megbarátkoztunk, hogy e mélybányászatunk során ismételten kaphatunk vízbetörést, amikor átmenetileg az egész bányát viz alá kell engednünk e cementálás elvégzéséig és éppen a mélybányászat részére Erzsébet II. és III. sz. aknáinkat kívántuk felhasználni úgy, hogy a Kör-akna tovább is biztosítaná sashegyi bányánkkal való független összeköttetésünket, mely ez átmeneti üzemszünetelések alatt termelésével a folytonosságot biztosítaná. Erzsébet III. sz. aknánkat, mely a régi —103 m szinten elhelyezett szivattyúkamra szellőztetésére szolgált annakidején, körszelvényre kibővítettük és kifalaztuk, az ugyanabban a szintben Erzsébet I. aknához vezető folyosót pedig az A. iszapcsövön keresztül betömedé- keltük abból a célból, hogy az
