Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
162 cementálási kérdésben úgyszólván korszakalkotó változást jelent, ha módunkban lesz új bányamezőink területén mindjárt az első feltárás után az árkos vetődésekből a mezőn esetleg átvonuló karsztpatak irányát kinyomozni és annak eltömésével az egész mező vízveszélyét esetleg egy csapással megoldani. Ha árkos vetődéseinket most már azzal a szemmel nézzük, mellyel feltételezzük, hogy azok egy-egy beszakadt barlang helyét jelölik meg, rendkívül érdekes a Steinriegel bányamező meredek településének magyarázata. Ez 500—600 m hosszú teknő alakú elhelyezkedés okát mindig abban láttuk, hogy a Magas-hegy csapás vonalával párhuzamosan felgyűrődött mészkő gerinc gyúrta így össze széntelepünket, tehát ez esetben a hegygerinc a széntelep keletkezése után gyűrődött volna fel, holott ez új feltevés alapján a Magas-hegy lábánál vonult el a Gete-hegy felől lejövő vizeket elvezető patak, mely nagyobb barlangokat mosva ki végül beszakadt, magával rántva a fedőrétegeket is, melyek ily módon a széntelepnek teknő alakú elhelyezkedését, a dolinát eredményezték. Az említett Auguszta-aknai égjük árkos vetődésbe történt iszapolás közben a Sárisápon fakadó triász források egyike homokot hozott ki. A nagy távolság folytán mutatkozó ezen jelenség újabb rendkívül érdekes bizonyítékot szolgáltat e karsztpatakok dimenziójának nagyságáról, de egyben arra a reményre jogosít, hogy bányáink területét talán csak néhány ilyen fő patak szeli át, s ha azoknak helyét sikerül kinyomozni, feladatunk megoldása rendkívül megkönnyebbedik. Bányavidékünkről a M. Kir. Állami Térképészet domborművű térképet készített, melyet ha lefényképezve szemlélünk (108. számú ábra) élesen látjuk a sok vízmosást, melyek csapadékvizeink elvezetését szolgálják. Azonban a vízmosások nem véletlenül keletkeztek ott, ahol vannak, hanem valószinűleg a régi karsztpatakok felett létesültek, melyek beszakadván a felettük lévő fedőrétegeket megbolygatták, meglazították, s így alkalmassá tették, hogy a csapadékvíz e helyeken a rétegeket legelőször kezdje ki. Megkíséreljük most a rendelkezésünkre álló fúrási adatokkal Auguszta- és Reimann-akna fekvő triász mészkövének domborművű térképét elkészíteni és ha ezt a bemutatott módon fényképezzük majd le, reméljük, hogy önmaguktól kirajzolódnak azok az irányok, amelyek a vízkérdés szempontjából fontosak és a külszíni és e domborművű térkép összehasonlításával fogunk talán olyan eredményeket látni, amelyek szerint már a külszin alakulata is támpontot nyújthatna a fő vízvezető vonalak felkeresésére. Mint említettük, a másik rendkívül fontosságú eredmény lenne a fúrási költségek megtakarítása, ha nem leszünk kénytelenek tisztán a szerencsére bízni fúrásaink kitűzését és takarékoskodhatunk a lefúrt méterek számával. 108. ábra. A dorogi bányavidék távlati képe.
