Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
140 2. A bányászatra levont következtetések. A vázolt geológiai viszonyokból levont következtetések a következők: A triaszmészkő nem tekintendő vízzel telt szivacsnak, mely vizét annak felnyitásával azonnal leadja, vagy amely olyan sok barlanggal volna tele, hogy a mai vizszint alatt átszelve, a bányászatra veszélyes lehetne. A több km hosszú Reimann-táróban a triaszmészkőben csak egyetlenegy barlangot találtak, a_ tokodi altáróban is csak egy barlang képződött a vető hasadék hosszában. Általában, úgy látszik, hogy a vetők hosszában képződött barlangok keresztrepedésekkel vannak egymással összekötve, mert csak igy lehet magyarázni az egész terület víztükrének összefüggését és ezért telik meg a bánya a víznivóig, ha a barlangból való kifolyáshoz elég nagy nyílás van. A barlang kiürülése után azonban a hozzáfolyás csak olyan mennyiségű víz lehet, amely a lecsapolt barlangon és a mészkőben lévő többi üreget összekötő hasadékokon átfolyni képes. E körülménnyel lehet magyarázni azt a jelenséget, hogy a kerület bányáiban előfordult, majdnem mindegyik vizbetörésnél először nagymennyiségű víz folyt, mely később apadt és végül állandósult. Hogy e barlangot összekötő nyílások milyen csekély méretűek, mutatja az a tény, hogy a Magyar Általános Kb. R.-T. tokodi altárójánál az altáró szintje, tehát a +í26-os nivó alatt egymás közelében megcsapolt két víz úgy mennyiségében, mint kémiai összetételében különbözött egymástól. Az egyik forrásnak vize ugyanis kemény, a másiké lágy volt, a mélyebb ponton fekvő forrás megcsapolása pedig a felsőnek mennyiségét nem apasztotta, kétségtelen tehát, hogy a két forrás vagy egyáltalában nem függ össze, vagy csak olyan kis méretű repedésekkel volt összekapcsolva, amelyek a két forrás vízmennyiségére nézve kihatással nem bírtak. Nem veszélyes tehát a bányászatra, ha mészkövet ütünk meg, a veszély csak akkor következik be, ha vetőt érintünk, különösen olyat, mely mögött a mészkő a széntelep nívójára vagy afölé emelkedett. Egy ilyen vető felnyitásánál, melynél kimosások és barlangok valószinűek, a vízbetöréssel számolni lehet, azonban még ez esetben sem kell rendkívül nagy vízmedencére bukkannunk, melyre egyébként eddig még nem is volt eset, tehát nem kell állandó nagyobb mennyiségű vízhozzáfolyástól tartanunk, hanem csak azzal kell számolnunk, hogy a barlangüregek kiürüléséig kapunk nagyobb vizet, mely azután lényegesen apadni fog. Természetesen a vízveszély emelkedik, minél mélyebben nyitják meg a vetőt a vízveszélyes szint alatt, mert a víznek nyomása és lefolyási sebessége is annál nagyobb lesz. Ugyanígy nagyobb és nagyobb mélységben a kiürülés után következő állandó vízhozzáfolyás is nagyobb lesz, mert e hasadékokon nagyobb nyomással fog a víz lefolyni. Az esztergomi bányászatra mindebből megnyugvással következtethetjük azt, hogy nem kell mérhetetlen nagyságú mészvízzel számolni, mely esetleg a Dunából vagy nagyobb üregekből tápláltatnék, hanem a vízhozzáfolyás olyan határok között mozog, melyeknél megvan a lehetősége annak, hogy azzal megbirkózzunk. Azonban mindenesetre számolni kell azzal, hogy megfelelő reservoir, tehát zsompvágat és elegendő nagyságú szivattyú álljon mindig rendelkezésre arra az esetre, ha egy hasadék váratlan felnyitásánál átmenetileg nagyobb mennyiségű víz tör elő. További fontos következtetés az a tanulság, hogy minél mélyebbre haladunk le műveléseinkkel a vízveszélyes nivó alá, annál nagyobb vízbetöréssel és állandó hozzáfolyással kell számolni. Miután a főveszély mindig a vetők érintésénél van, magától a mészkőtől nem szükséges nagyon félni, s éppen azért érthetetlen, hogy a 11 m vastag eocén telepnek alsó 1 m vastag szén padját, valamint a feküben még található teleprészeket miért nem fejtették le‘? Hiszen a vetők a feltárással pontosan meg voltak állapíthatók és igy a fekütelep lefejtésénél azoktól távol maradhatunk, már pedig e majdnem 30% szénvagyon többletnek óriási jelentősége van. Ferenc-aknában, hol a széntelep mindjárt a triaszmészkőre rakódott, azt le merték fejteni. A tokodi altáróban a zsompvágatot magába a mészkőbe
