Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)

II. rész. Vízkérdés

A programm adva volt: a termelés fokozásával anyagi erőt gyűjteni, egyik elfúlt akna víztelenítésével pedig bebizonyítani azt, hogy a vízveszély tényleg leküzdhető természet adta nehézség, mellyel a harcot felvenni jó reménységgel lehetséges.

E programm megvalósításához különösen kedvező atmoszférát biztosított vállalatunk igazgatósága elé az ugyanez időben beterjesztett egy másik szak- vélemény bányászatunk jövőjéről, mely szerint ‘ixk millió q termelésünk évről-évre apadni fog, miglen 1916-ban az itteni bányászat megszűnik.

A feladat első részét, termelésünk fokozását a dorogi Kőszikla-alatt az 1910. évi tanulmányomban javasolt Ferenc-akna létesítésével igyekeztem megoldani. A lejtős aknát 1911 szeptember 2.-án, a bányakerület műszaki vezetésének átvétele napján telepítettük, s év végére az el is készült, úgy hogy már 1912. évben 345.500 q szenet termelt és így kerületünk termelését lényegesen fokozta.

A másik feladatnak eleget teendő, Tömedék-aknát láttam legegysze- szerűbben vízteleníthetőnek, mert régi lejtős aknájának a víznivóig nyitott része jó karban volt, s meglévő kis szivattyúinkkal, költséges berendezés nélkül is hozzá lehetett fogni a munkához.

Az akna víztelenítési történetét egyébként Reimann-akna tervezetéről írt munkámból idézem :

300 literes szivattyúval lehúztuk a felnyitott régi lejtős akna víztükrét 5 m-rel, s számítottuk a hozzáfolyást a következő képlet segélyével:

Ha a szivattyú 03 ms-es teljesítményével a 98. sz. tervrajzon vázolt „a“ mélységre húzta le a vizet 1' alatt, akkor a barlangban szintén „a“ vízoszlopot emeltünk ki. A lejtakna szelvénye a vízszintesben mérve „m“, a barlang keresztmetszete „x“, az állandó hozzáfolyás „y“, vagyis: 0’3 = m . a . + x .a. + g, ha a szivattyút leállítva, a vizet emelkedni hagyjuk, akkor V alatt „5“ magasságra emelkedett, vagyis: m.b. + x.b. = y, tehát a két egyenletből a két ismeretlen az „x“ és „y“ kiszámítható, kiszámíthatom így az állandó hozzáfolyást, s kiszámíthatom a barlang keresztszelvényét is.

Az eredményt látva, kiszámítottuk a mélység felé növekedő víznyomás mellett méterről méterre a vízhozzáfolyást a következő módon :

A barlangot tápláló összes repedések, hasadékok keresztmetszete q ma, a víz sebessége „n“, mely a mélységgel „//“ áll arányban: n = \/2. g. H, hol g a szabadon eső test gyorsulása = 9 81 m.

A vízmennyiség G, a keresztszelvény és a víz sebességének szorzata, vagyis:

G = q \J2. g . H.

A feljebb nyert „y“ értékkel megkaptuk tehát az állandó vízhozzáfolyást, s így e képletből kiszámíthatjuk a q keresztszelvényt, melynek ismeretével a mélység felé a vízhozzáfolyás ugyané képlettel meghatározható. A talált mennyiségeket grafikusan a 99. sz. rajz tünteti fel, s mutatja egyúttal, hogy a vízmennyiség a mélységnek parabolikus függvénye.