Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
126 Látva azt a meglepő eredményt, mely a 11 év előtti 5 m3 helyett +42 m szinten 670 litert mutat, a kísérletképpen behelyezett 300 literes dugattyús szivattyú mellé még egy ugyanoly szivattyút állítottunk, s megkezdtük a víz leszivatását 1012 szeptember 25.-én. A 99. sz. rajzon vastagabb vonnallal van jelölve az egyes mélységekben talált valódi hozzáfolyás. Látva a számítás pontosságát, még egy harmadik dugattyús szivattyút építettünk be, de mert az iszapos, homokos víz szivattyúinkat állandóan tönkretette, s a nyomómagasság is több volt, mint amelyre a szivattyúk számítva voltak, 1913 januárban egy 300 literes turbinaszivattyút helyeztünk egy kocsira, s indultunk tovább az eddig elért + 102 m nívóról, a harmadik plungeres szivattyút kiszállítva. 1913 februárban leérkeztünk a +73 m nívóra, hol a lejtős aknát összeomolva találtuk. Helyünket biztosítandó, egy 1000 percliteres turbinaszivattyút is behelyeztünk a +87 m szintben készített kamrába. A lejtős akna kitakarítása minden erőlködés után sem sikerült, a víz alatt dolgozni, s az iszapos törmeléket kiemelni lehetetlenségnek bizonyult. Az összetört aknában a talpon egy régi csővezeték feküdt, melyet felülről lefelé állandóan lecsavartunk. A csőből állandóan teljesen tiszta víz folyt ki, s 3—4 cm- rel magasabban ömlött ki a környező — a lejtakna törésén át folyt — víztükörnél. E körülményből biztosra következtettük, hogy feladatunknak megfeleltünk, a probléma meg van oldva, s most már csak a törés kikerülése volt hátra, mit egy párhuzamos ereszkével terveztünk. Eközben történt, 1913 április havában husvét szombatján estefelé, hogy mind a négy szivattyú motora ismeretlen okból egyszerre felmondta a szolgálatot, légköri kisülés okozta-e, vagy a transzformátor hibája, ma sem tudjuk, de a négy szivattyú félévi keserves munkánk eredményével együtt odaveszett. A víztelenítés, s majd a víz újra való felemelkedése a 1(H). sz. rajzban bemutatott diagramm szerint történt. Természetesen e súlyos veszteség után jelentést tettem igazgatóságomnak a történtekről, hogy a meglepetésnek készült víztelenítési terv nem sikerült, s hála a rendkívüli érdeklődést mutatott belátásnak, engedélyeztetett a víztelenítés keresztülvitelére két, e célra készített 1—1 m3-es turbinaszivattyú és egy új lejtakna, melyet úgy irányítottunk, hogy a széntelepet a +73 m magasságban üsse meg, vagyis azon a nívón, melyet a régi aknában elérnünk sikerült. Még 1913 áprilisban megkezdtük az új lejtős aknát, s 220 m hosszúság után elértük a széntelepet (48. sz. ábra). Az új szivattyúkat szeptember 26.-án helyeztük üzembe, s egy hét alatt értünk le a +73 m szintre, honnan az elfúlt négy szivattyút kihúztuk, s kijavítottuk. Október 1.-én hátra volt még az új lejtős aknának belyukasztása a régi elfulladt műveletek +683 m színtű közlejébe. E munka látszott a legveszedelmesebbnek, mert a légzsákból, mibe befúrni kellett, nagy nyomás alatt levő hvdrotion vagy szénsavgázok kitódulása volt várható. Négy Drager-készülékkel felszerelten kezdtük meg a fúrást 55 mm átmérővel, melyből már 2'5 m hosszúság után víz és gáz bugyborékolt. Miután 99. ábra.
