Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
124 betörő vizet biztosan visszatartsák mindaddig, mig a szivatyútelep azt leszívni képes. A szivattyúkamrák felszerelése végre olyan kell legyen, bogy azokban a központi telepen tartott nagyobb tartalék szivattyúegységek helye készen tartassék, hogy a szivattyúk szükség esetén azonnal behelyezhetők legyenek. F2 helyütt kell megemlítenem, hogy Auguszta-aknánk szintén nincs kellőképpen biztosítva a hirtelen vízbetörés ellen, mert a beton vízajtók, mint láttuk az 1909. évi vízbetörésnél, csak papíroson nyújtanak kellő biztonságot mert a víz azok mellékkőzetét támadja meg és kimossa, kivájja magát, mig a gát mellett vehementer ömlik az aknához, elöntve, elpusztítva szivattyútelepeinket, s velük aknánkat. Akkor persze legkönnyebb idézni a Stegl úr által énekelt strófát, s az emberfeletti hatalommal, a leküzdhetetlen végzettel megnyugtatni lelkiismeretünket és feláldozni a milliókat! Hogy is tehessen valaki szemrehányást e vég bekövetkezéséért, mikor csak csodától függött bányánk sorsa, s csodák manapság nem igen történnek ? . .. Ezekben igyekeztem a mélyen tisztelt társulat szolgálatában eltöltött idő alatt szerzett tapasztalatokat és azokból levont következtetéseket összefoglalni, különös óhajomat képezvén a mélyen tisztelt társulat érdekeit a szaktudás erejével, körültekintéssel, a viszonyokat és körülményeket szem előtt tartva, elő- és előbbre vinni, mert kishitűségnek tartom és vélem az eddig megrögzött theórián megnyugodva, összetett kezekkel nézni saját, s nemzeti vagyonunk pusztulását, annál is inkább, mivel erős a hitem, hogy későbbi megbánás helyett nekünk kellene a víz okozta nehézséggel a küzdelmet felvenni azon előnyös helyzetnél fogva, melyet fentebb vázolni szerencsém volt, nehogy valami élelmes vállalkozó megelőzzön, s az örvendezzen, hogy mi meg nem okolt ósdiságon való megnyugvással elszalasztottuk a jelen és jövő sikerét magunk részére biztosítani és élvezni! Ha megfigyeléseim és tanulmányaim során egy-egy megnyugtató ponthoz jutottam, mindig örömmel ragadtam meg azt abban a reményben, hogy a mélyen tisztelt Részvény Társaság javára használhatom fel. Az ezekből alakult feltevéseimben, a tudomány adta kiindulási alapon állva, okvető következtetés, megfontolás és a bányásznak jóhiszeműséggel teljes reménye irányítottak, szem elől nem tévesztve, hogy a véleményem szerint való kísérletek nagyobb nehézségek és megterheltetés nélkül legyenek foganatosíthatók, egyedül azt óhajtván, hogy magam lehessek szerencsés e munkálatokat keresztülvezetni, nagyon remélve, hogy Stegl bányaigazgató úr fentebb idézett versét sikerülni lóg a következőképpen módosítani: . .. mit des Geschickes Mächten ist ein ewiger Bund zu flechten und das Unglück verschwindet schnell! Dorog, 1910. évi augusztus hó. A dorogi bányászat életre keltése. — Tömedék-akna víztelenítése. Az ismertetett tanulmány, mint már említettem is, s mint később részleteiben látni fogjuk, nem volt ugyan a vízkérdés megoldása, hiszen az optimista felfogás és megállapítás téves elgondolásból indult ki, mégis tagadhatatlan, hogy kiinduló pontja volt annak a sorozatos munkának, mely e kérdés tisztázásához közelebb hozott, s bizalmat keltett igazgatóságunkban a szükséges anyagi áldozatok előteremtésére. Miután azonban egészen természetes vott, hogy javaslatomat nem teheti egyszerűen 100%-ig magáévá társulatom igazgatósága és megszerezvén a medence összes elfúlt aknáit, azok víztelenítésére korlátlan anyagi lehetőségeket bocsásson rendelkezésemre, azért a bizalmat a megadott programúi fokozatos megvalósításával kellett bányászatunk jövője iránt megszerezni.