Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
120 az aknában, s a harmadik napon már az I. szintig (+96 m) jutott el. Az I. szinten 1 drb 1 m8-es szivattyú volt, mely mellé gyorsan pulso- metert szereltek, s ha mindkét szivattyú rendesen dolgozott, képes volt a vizet tartani, úgy, hogy a mészégetéshez szükséges szenet onnan nyerték. A víznek az I. szinten való megtartásával szintén megerősítve látjuk elméletemet, vagyis, hogy a betört viz nem végtelen mennyiség, hanem olyan, mellyel meg lehet küzdeni. A széntömeg, mely kiaknázható volna, itt is hatalmas mennyiséget tesz ki. 9. A dorogi Samu-akna vízbetörése 1904. évben. A 163 m mély aknával annak fejtési területét meglehetősen kihasználták már, midőn a víz elöntötte. Stegl a következőképen írja le a vízbetörést: Az 1892. évben mélyített Samu-akna 163 m mély, s modern szállítógéppel és 2 m8 teljesítményű Regnier-vizemelő géppel szerelték fel. A telep feküjén 8 évvel a vízbetörés előtt a +33 m szintben köziét készítettek, melyet azóta is állandóan használtak s igy jókarban tartottak. 1904 márciusában e közle egyszerre feltűnően kezdett duzzadni, s érezték, hogy ennek csak víznyomás lehet az oka, mely tényleg 30 literben jelentkezett is percenként, de ugyanakkor a zsompvágatból éreztek nagyobb mennyiségű vizet folyni az aknához. A víz valószínűen a széntelep és fekümészkő érülési vonaláról származott, s annyira gyarapodott, hogy a 2 m8 szivattyúnak erőltetett üzemben folyton kellett dolgozni. Ezenkívül a már eléggé kifejtett hányában mindenütt nagy nyomás jelentkezett, s a talpból több helyütt víz lépett ki. Miután az aknában folyó viz mindennap gyarapodott, a folyton üzemben lévő szivattyú mellett még kasokkal is kellett vizet emelni, s ennek dacára emelkedett a víz, a vágatok elfúltak, tehát kénytelenek voltak a vízemelő gép teljes leromlása miatt is felhagyni a szivattyúzással, mely után a viz az aknában + 126 m-re emelkedett. Úgy ez — mint a Tömedék-aknai vízbetörés is, — mint láttuk, régi bányákban történt, tehát nem a mészkő felnyitása, vagy egy váratlan vető feltárása folytán, hanem hosszabb fejtés után azért, mert a széntelep kifejtése szabaddá tette a fekiiközetet, mely duzzadás folytán meglazult. A teljes tömedék sem használt itt, az sem volt képes megakadályozni, hogy a fekükőzetben repedések keletkezzenek, melyeken át a viz betört. Külön hangsúlyozandó, hogy itt a víz a telep fejtésének 10-ik évében tört be zavartalan település mellett, és Samu-aknában csaknem a fejtésre előkészített teleprész közepén. Ilyen fekü meglazulás ellen egyedüli reménységet a tökéletes iszaptömedékelés nyújthatna. Stegl leírásával szemben a 97. számú ábrában vázolt diagramm pontosan mutatja a vízhozzáfolyást, mely az 1800 litert sem érte el, afelől pedig, hogy az egész bánya megmozdult volna, mint azt Stegl állítja, az ott dolgozott emberek semmit sem tudnak. 1800 liter víz volt tehát az egész ok, melyért abban kellett hagyni az aknát, elfogadván az akkoron is általános balvéleményt, hogy úgy sem menthető meg. A pilisszentiváni vízbetöréssel nem foglalkozom, mert úgy vélem, e tekintetben is csak ismétlésekbe bocsátkozhatnék. OSamu a/roo/ wzáe/öres c/’ó'gv-crmnyar.
