Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
121 E helyett felemlítem inkább, hogy Tokodon, a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. altárójában tört be 1901 december havában 9 m3/min. viz, de ma már leszívták a vizet, s 3 m3 állandó hozzáfolyás mellett megint e vízbetörés helyén dolgoznak. Kisebb vízbetörések, melyek régebben elégségesek voltak egy akna felhagyásához, minduntalan fordulnak elő most is bányáinkban, így Auguszta- aknánk déli részében, +43 m magasságban és afelett is, majdnem minden fejtésünkben kapunk a feküre érve 40—300 liter vizet, a fejtés beiszapolása után azonban elmarad, hogy a mellette hajtott fejtés talpából ismét előbukkanjon. Könnyen szerezhetne az üzemvezető érdemeket a vízbetörések kürtölésével, s azok beiszapolásával, azonban azokat épen takargatja, hogy addig, míg ezeknek segítségével is kifejlődött feltevéseit bebizonyítani tudja, hiábavaló rémképeket ne idézzen elő. Röviden érinteni akarom most Slegl úr ama fejtegetéseit is, melyekkel a vízbetöréseket kíséri, amennyiben egyfelől szomorú jövőt jósol a bányavidéknek, másfelől a vizek lecsapolásának abszurd módon való ajánlata közben nagy ellentmondásokba jön önmagával. Megkülönböztet: 1. Talajvizet, 2. bányavizet, mely nálunk a nummulit, vagy Tschihatscheffi mészkőből fakadt víz, mely eredetét úgy, mint a következő pont alatti is, a mészkő repedéseibe hatolt csapadékvíznek köszönheti, 3. a triaszmészkőből fakadó vizeket. Itt aztán helyes úton jár, midőn írja, hogy a triaszniész vizei nem erednek a Duna vizétől, mert annak tükre alacsonyabb az esztergomi bányavidék közelében, mint a triaszvíz nívója, hanem e vizek a környező mész- hegyek repedései, hasadékai útján a mélybe hatolt csapadékvíztől erednek. Példákul hozza fel az adelsbergi barlangot, a Mammut-barlangot stb., melyek kilométerekre kiterjedő üregeikkel, s a bennük cirkuláló víztömegekkel hasonló jelenségek, mint a mi vízbetöréseinket okozó földalatti üregek. Természetesen lehetséges, hogy egy-egy ilyen, méreteiben impozáns barlangra is bukkanhatunk bányászkodásaink közben, mi vesztünket is okozhatja, de az csak éppen olyan eshetőség, mint mikor egy vidéket árvíz pusztít el a felhőszakadás okozta víztömegekkel, de azért a vidék ismét életre kel és tovább virágzik. S hogy ez egyforma valószínűség, igazolják a tények, amelyek amellett bizonyítanak, hogy a felsorolt vízbetörések közül egynél sem volt oly végtelen, s leküzdhetetlen a víztömeg, hogy azzal megküzdenünk nem lehetett volna. A mészkő, mint azt előbb is említettem már, telve van repedésekkel, szakadékokkal, de ezek általában oly csekély dimenziójúak, hogy azokon a víz úgyszólván csak szűremkedik a mélység felé, s útközben egy-egy barlangot találva, azt évezredek alatt megtölti vízzel. így magyarázható meg a +126 m viznivó is, amelyen felül, valószínűleg a víz természetes lefolyása miatt már nem emelkedhetett a víz. Bányászati munkálataink közben minduntalan hallgatjuk a feküben helyenként csobogó vizet, mintha csővezetéken folyna mellettünk. Több helyen fel is bontottam e csatornákat, s megfigyelhettem, hogy a víz mily kis hasadéko- kon csorog a felbontott nyíláshoz. Máskor barlangokat találunk, melyek vizét hirtelen kapjuk meg, de azoknak kiürülése után csak a barlangokat tápláló hasadékok vizeivel van dolgunk, melyek korántsem oly tetemesek, hogy azok aggodalomra okot szolgáltassanak. Stegl úr a vízbetörések helyén a víz mennyiségét számítja, ennek valószínűtlenségét azonban igyekeztem már elől kimutatni. Most még csak azt a lehetetlen és következetlen tervet kívánom megismertetni, mellyel a vidék bányavizeit lecsapolni gondolja, bár szem előtt tartva a mérhetetlen víztömegeket, melyekkel nézete szerint megküzdeni nem lehet, csodától teszi függővé, ha Auguszta-aknánk is el nem fül, mégis le akarja szívni ezt az évmilliók alatt összegyülemlett végtelen víztömeget néhány köbméteres szivattyúval véges idő alatt?
