Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
118 A vízbetörés a +26 m tenger feletti magasságban történt (94. számú rajz), hol már 2 évvel előbb, tehát 1899-ben kezdték meg a fejtést egy vetődésnél. Minden valószínűség szerint a fejtés okozta kőzetnyomás folytán a vetőnél repedés keletkezett, mely a bányaüregeket a vízveszélyes mészkővel kötötte össze. Ez az eset is világosan bizonyítja, hogy a legnagyobb elővigyázat sem képes a nagy nyomású víz betörését megakadályozni, tehát teljesen a véletlennek van itt a bányászat kiszolgáltatva. 94. ábra. Tömedék- és Samu-akna szelvénye. Az alapköziének el- gátolását célzó minden igyekezet hiábavaló volt, a víz gyorsan emelkedett a főaknához vezető ke- reszlvágatig (+105'6 ni), s azon keresztül 1500 1 víz folyt át. Miután e keresztvágat elgátolása sem sikerült tökéletesen, az egész aknát betömték, míg végre Samu-aknába már semmi víz átfolyni nem tudott. Tömedék-aknával ca. 7 millió q jó dorogi szén veszett kárba. Ezzel szemben a legkörültekintőbb számítással sem lehet 812 m3 percenkénti vízhozzáfolyásnál nagyobb mennyiséget kihozni a feljegyzésekből, melyek pedig centiméterről-centiméterre örökítették meg a víz emelkedését. Ezt azért emelem ki, mert különösen alkalmasak ezek az adatok theóriám és számításom igazolására. A víz az aknában emelkedett +144 m magasságban lévő alapközlétől egészen a + 105'6 m magasságban lévő keresztvágatig, mely a Samu-aknához vezetett, hol a vizet tartani kellett a gát beépítéséig, tehát a víz a +126 m magasságot nem is érhette el. A +105 6, illetve +104 m magasságban a vízhozzáfolyás 1440 liter volt, s mint a mellékelt 95. számú diagramm mutatja, e vízmennyiség is állandóan apadt mindaddig, míg a gát elkészítése, s az akna tömedékelése után a szivaUc/orogr/ 7o/77ea/é/r crÁ/?óÁó/ cr óo/rro cr/rr>áÁar
