Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
109 tekintettük, s a nagyobb víztömeg miatt félelmünk nem is volt indokolatlan, ez esetet részletesebben írom le, mert éppen ez adta az impulzust ezzel az ominózus dologgal való foglalkozásra és úgy azután azokra a feltevésekre, hogy a vízbetörések vize a környező összes mészhegyek üregeinek egy szintig megtelt összefüggő víztömegéből ered ugyan, de ezek az üregek, barlangok nincsenek oly csatornákkal összekötve, hogy az egyiknek vízveszteségét a másiknak víztömege gyorsan pótolni képes volna, hanem ezek csak kisebb repedésekkel, hasadékokkal közlekednek egymással és a külszínnel, tehát úgyszólván külön egyes barlangok, szakadékok, melyeknek vize lehetne rendkívül sok, de nem végtelen! A vízbetörés reggel 5 órakor történt, s a köziéhez haladó feltörésben végig hömpölygő vízesés locsogása a vég érzetét keltette mindnyájunkban, nem gondoltunk távolról sem arra, hogy e víz elapadhat, egyedül valamelyes elgátoíási módot kerestünk, mely addig elkészíthető legyen, míg a víz jobban nem növekszik. A gátak a 90. sz. ábrán vázolt módon készültek el, a 3 drb 2%o cm-es ékalakúra faragott, 2 m hosszú fából készült gátban, melyeknek minden egyes fadarabját pöröllyel belülről vertük, csak a búvólyuk maradt üresen, amelybe illő 4 drb fát kívülről csigasorral húztuk be. A gátakba a vízleeresztő csöveken kívül iszapcsövet is építettünk, s a gátak között lévő helyet beiszapoltuk. Ily módon zártuk el lassan a gátak mögé a kifolyó vizet, s az a zárás perceiben apadt el, amit mi a gátak jóságának tulajdonítottunk, s csak később győződtünk meg arról, hogy a gátak mögött a víz nem torlódott fel, mert az iszapcsővel beeresztett víz a gátak előtt 2—2 m-nyire a szénből folyt ki. Miután alapközlénk a vízbetörés alatt a vasajtó bezárása, s az akna mellett készített még egy gát folytán megtelt vízzel, az anyagi kár bizony így is tetemes volt, mert az alapközle majdnem teljesen összetört, összenőtt, mindazonáltal egy kis fáradsággal bár, de mégis sikerült a nagyobb veszedelmet elhárítani. A vízbetörés adatai a 91. sz. ábrában rajzolt diagrammból láthatók, hol a vízmennyiség pontos mérési adatait örökítettük meg. E vízbetörés szerencsés kimenetele azt mutatja, hogy ez esetben víztartó barlanggal volt dolgunk, amelynek vize kifolyás folytán elapadt. E feltevésből kiindulva éppen nem lehetetlen, hogy a többi vízbetörés okozója is szintén egy-egy víztartó volt. Ugyanis tudjuk és látjuk, hogy a mészkőbányákban a kőkomplexum telve van repedésekkel, szakadékokkal, meuuffusz/o o/rno/ vú&e/örás cZ/crgrrcr/nsn/a. 90 ábra.
