Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
108 hetetlennek állított elemekkel a küzdelmet — kevés bizalommal is — felvenni ajánlatosnak látszott volna. Eddig eme leírás, legalább tudomásom szerint, válasz nélkül maradt, ami természetes is, hiszen a vízzel elárasztott bányák szomorú ténye egyfelől igazolni látszott Stegl úr feltevéseit, s másfelől a bányák körül érdekelt körök, ha esetleg nem osztották is ama feltevéseket, de valószínűen a bányák múltjára bazirozható olyan tapasztalatokkal nem bírtak, melyekből, ily fenyegető veszélyek között, a jövőre következtetést vonhattak volna, a bányák desperált állapotával szemben. Nem akarom kutatni, hogy Stegl úr leírásának hosszabb tanulmány, tapasztalat avagy a hirtelen vízveszély okozta riadalom volt az indító oka, de bármi volt az alapja, annyi bizonyos, hogy Auguszta-akna előre történt elpa- rantálásával lelépett arról az útról, melyen neki tudományos okfejtéseivel haladnia és minden részrehajlás, vagy egyes érdekek külön érintése nélkül maradnia kellett volna. „Hony sóit qui mal’y pense.“ Nem keresem tehát a leírás intencióit sem éspedig annál kevésbé, amennyiben felteszem, hogy annak tartalma másokat úgy, mint engemet is, figyelmessé tett a leírásban foglalt adatok felett való elmélkedésre, s abból kifolyólag a betörő vizek eredetére levont következtetések és számadatok vizsgálatára. Noha nehéznek látszik, s bizonyos is, hogy a Stegl-féle leírás adatainak cáfolásába ereszkedni csak hosszabb és a veszélyeztetett bánya területén szerzett tapasztalatok nyomán lehet, mindazonáltal ama pár évi gyakorlat közben szerzett helyi ismereteim, terep-, ásványtani és geológiai viszonyok alapján annak a szerény nézetnek merek kifejezést adni, hogy e vidék bányászatát végveszéllyel fenyegetni látszó vízbetöréssel kellő óvatossággal, körültekintő tevékenység és mindig teljes odaadást igénylő szakvezetés mellett a küzdelmet a legjobb kilátással és reménységgel lehet felvenni. Ebbéli szerény feltevésem támogatására szolgáljanak a következő adatok : Dorogra történt szolgálati beosztásom után az első vízbetörés, mellyel meg kellett küzdenem, Árpád-akna alapközléjén volt 1906. szept. havában, + 115 m tenger feletti magasságban. A víz a fekü mészkőből fakadt, mely mellett a köziét hajtottuk, s a mészkőből több oly nyíláson át ömlött, melyekbe az ember karja egészen bedugható volt. A víz 600 l/min.-ig emelkedett, mikor a betongát elkészült, s elzárhattuk. A gátnál felszerelt manométer 1 atmoszféra nyomást mutatott, ami a 126 m víznivónak megfelelne. Ma már a vízhozzá- folyás alig 30 liter. Auguszta-aknán 1908. április 20.-án zavaros településben a fekü oldalról 82 1 víz tört be, a közle talpát egészen felforditva, mint a 89. számú ábra mutatja. A +76 m t. sz. f. magasságban levő vízbetörési helyet a 90. számú ábrában „A“ betűvel jelöltem. A vízhozzáfolyás vagy 200 1-ig emelkedett, majd ismét leapadt s most vagy 80 1 folyik több mint két év óta. 1908. október 17.-én feltárás közben vetőhöz jutottunk, mely után a telep körülbelül 70 m-rel fekhet magasabban s itt egy feltörés talpából + 74 méter tenger feletti magasságban a munkahelyen 32 1 víz buggyant elő váratlanul, mely 110 1-ig emelkedett, majd visszaesett ca. 40 1-re (90. ábra „B“). 1909. május 2.-án ugyané közle felett +81 m tengerfeletti magasságban hajtott közlénkből 600 1 vizet kaptunk, mely 2500 1-re emelkedett, s akkor egyszerre leapadt 1500, majd kb. 250 1-re. Miután e vízbetörést bányánk végzetének 89. ábra. Felduzzadt közleszelvény.
