Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
107 vízmentesen tartani, s így az egész medencének víznivóját leszállítani annyira, hogy minden akna szárazzá lenne téve. Érdekes, hogy milyen nagy tévedésbe esett Stegl, mikor kiszámítja a 000003 súrlódási tényezőt, s nem veszi észre, hogy ez éppen minden lehetőségét kizárja az általa javasolt vízmentesítésnek, hiszen ez azt jelenti, hogy a nagy súrlódás folytán a Kör-aknába folyó vízmennyiség csak egy parányi része annak a víztömegnek, melynek nívóját itt le kellene szállítani, s melyet éppen azért nem lehet leszállítani, mert a nagy súrlódás folytán nem képes a Kör-aknához folyni. Stegl munkájának befejezésekép leírja, hogy az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. Csolnokon új aknatelepet létesített 3 millió korona befektetéssel, s rámutat mindazon elővigyázat hiábavalóságára, mellyel itt védekezni akarnak a víz ellen, mert egyedül csak csoda lenne képes ez aknát megmenteni a többiekkel közös sorstól. Stegl bányaigazgatónak munkája, mely a vízkérdéssel nyilvánosan foglalkozott, miután mint bányamérnök Tokodon szolgált, tehát a helyi viszonyokkal is ismerős volt, méltán kelthetett érdeklődést, de éppen ezért jogosan válthatta ki a vállalkozó bányatársulat elkedvetlenedését is, mikor hatalmas tőkét igénylő új aknatelepét elparentálja. Érthető tehát, hogy mint ez akna fiatal üzemvezetője, fokozottan éreztem át e megállapítás súlyát, s kötelességemnek tartottam enyhíteni annak nyomasztó hatását azzal, hogy 1910-ben tanulmán3rt nyújtottam be boldogult Elnök urunkhoz, melyben Stegl munkájával és vízkérdésünkkel foglalkoztam. Miután e kis tanulmány nem került nyilvánosságra, teljes egészében kívánom azt itt leközölni, hogy az egész theória felépítését lépésről-lépésre követhessük. A munkámban lefektetett optimista következtetést számítom bányászatunk korszakában a harmadiknak, mely mint hullámhegy bizalmat keltett munkálkodásunk iránt, lehetővé tette, hogy vállalatunk újabb tőkéket fektessen bányászatunkba, biztosítva egyfelől azt, hogy a bányakerület léte nem volt egy szegre akasztva, nem függött az egyetlen üzemnek sorsától, másfelől bőséges alkalmat nyertünk az új akna létesítésével a kérdés megoldását elősegítő tapasztalatok gyűjtésére. Ha tehát magát a tanulmányt nem is tekintem értéknek, hiszen később kiderül az alapgondolat tévedése, bányászatunk történetében mégis forduló pontnak merem nevezni, mert az adta meg a fejlődéshez szükséges hatalmas tőkék befektetésének egyetlen lehetőségét, de egyúttal az volt a hajtóerő, az energiaforrás, mely a theória tévedéseinek megismerése után kishitűség helyett mind nagyobb és nagyobb munkakifejtésre késztetett, hogy a kérdést megnyugvással oldhassuk meg. De lássuk magát az említett tanulmányt: C) A vízkérdés kedvezőbb megítélése. Az 1910 évi tanulmány. Az Österreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen 1907 évi 15—18. számában Stegl Károly volt bányaigazgató tollából „Die Wasserverhältnisse des Graner Braunkohlenreviers“ címen leírás jelent meg, mely az esztergom- vidéki bányákkkal foglalkozva, elősorolja a víz által elárasztott bányákat, az ezekbe betört víz eredetét, s ebből a jövőre levont következtetésképen mindjárt szomorú sorsot jósol a nemrégiben nagy áldozatokkal és a legjobb reményekkel telepített Auguszta-aknának is. E leírás hatása alatt és az elárasztott bányák elhagyatottsága mellett az emberben megingott a jobb jövő iránti hit, a nagyméretű és annyi szép reményre jogosító bányászat érdekében elkészült tervek és számítások megsemmisülni látszottak, amennyiben a leírás szerint való vészes adatokkal szemben alig mutatkozott valamelyes bíztató támpont, amelynek alapján a leküzd-
