Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
12 Tschebull A. bányafelügyelő 1886-ban írja le eléggé részletesen az egyes bányák történetét. Faller Gusztáv 1861-ben a Berg- und Hüttenmännisches Jahrbuch X. Wien, 244. oldalán ismerteti az esztergomi szénmedence fejtéseit. Singer Bálint 1897-ben a Bányászati és Kohászati Lapokban írja le az esztergomvidéki barnaszénbányászatot. Andrews János 1900-ban ugyanott az „Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. bányáit“ ismerteti. Pan ej' Gyula társulatunk volt főmérnöke a Bányászati és Kohászati Lapok 1905 évi 11. számában az annavölgyi bányászatot ismerteti. Rozlozsnik-Schréter~Telegdi Roth említett munkájukban nagy körültekintéssel dolgozzák fel az esztergomi szénmedencéről rendelkezésükre állott anyagot. Mindezen munkák felhasználásán kívül összeszedtünk minden régi iratot, térképet s azokból olvasva, a bányáknak olyan leírását igyekszem adni, hogy megörökítsük mindazt a részletet, amit még ma összeszedni sikerült. Lassan elmosódik az emléke is annak, hogy hol és milyen terjedelmű volt egyik vagy másik aknatelep, már pedig az utókornak rendkívül fontos, hogy újabb kutatásainál, avagy új aknatelepítéseinél ez adatok birtokában legyen. Sajnos, az adatok már ma is nagyon hiányosak, sőt 25 év előtt is már csak hallomásból vehettem róluk tudomást, mert e bányák irattárai, térképei a birtokos vagy bérlő változásával legnagyobbrészt eltűntek. A részletes ismertetéshez magyarázatul szolgáljon az 1. számú ábrában bemutatott térkép, mely a szénmedencének községeit mutatja be, s azokon belül a szénbirtokosokat. 1. Annavölgy. Sárisáp község területén a Metternich-Sándor-uradalom birtokán, a Gete- hegytől délnyugatra fekszik a szénmedence legrégibb bányászatának helye, vízmosásos, erősen szaggatott völgyben. A bányászkodást a vízmosásokban talált oligocén szénkibúvásokon kezdte gróf Sándor Móric s folytatta 1868-ig, amikor a szén tulajdonjogát Dräsche Henrik vásárolja meg, ki már előbb megszerezte a szomszédos csolnoki szénterület bérletét is, s ez időtől a bányászat egv vezetés alatt fejlődik tovább. Legrégibb adatunk a 3. számú ábrában bemutatott bányatérkép, mely 1820-ban készült, már meglehetősen kiterjedt művelésről tanúskodik, s mutatja azt is, hogy a bányászat céljait akkor már több épület szolgálta. Az oíigocén telep kibúvásán két táró épült, az Anna- és Yince-táró, melyek ca 8000 m2 területen tárták fel a szénlelepet. E bányaműveletek szellőztetésére Móric nevű légaknát is mélyítettek. Tschebull szerint 1800—1820 évek között 143.700 q szenet termeltek ki Annavölgyön, amit e térkép valószínűvé is tesz, mert a lefejtettnek jelzett 8000 m® területen L50—170 m szénvastagságot véve alapul, e mennyiség tényleg kitermelhető volt. Pauer leírásából, melynek adatait mindnyájan átvettük, azt olvassuk, hogy 1850 évben tárták fel egy vetődésnél az eocén-telepet, s így a bányászat súlypontja erre helyeződött át, majd 1866-ban az oligocén szén bányászata teljesen megszűnt. Ezzel szemben a 4. sz. ábrában bemutatott térkép' mely 1845- ben készült, már úgy a Leontina-, mint a Móric-telepben kiterjedtebb műveléseket tüntet fel. Itt látjuk az „Anna-Schlag“-nak nevezett vágatot, mely valószínűleg felfedezője volt egy vetődésnél az eocénkorú, Móricnak nevezett (középső) széntelepnek. Miután azonban az 5. és 6. sz. térképek szerint ugyancsak 1845-ben úgy a Móric-, mint a fekübb Leontina-telep művelhetése céljából már a 368 m hosszú Leontina- és a 174 m hosszú Móric-táró is ki van hajtva, sőt a terület egy része le is fejtve, az eocén-telep felfedezésének időpontja legalább az 1810 évre teendő. Ugyanezt igazolja a Ludolf Hartmann által készített 7. számú térképünk 1846- ból.
