Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)
A garamszentbenedeki bencés apátság 15. századból származó úrkoporsója középkori művészetünk féltve őrzött kincse. Díszítő faragásaival és szobraival merészen magasba törő, késő gótikus kápolnát idéz szemünk elé. A korabeli faszobrászat e pompás remekműve két részből áll. Alsó része a kerekeken mozgatható sírláda, amelyet élénken színezett domborművek díszítenek. E domborműveket négyzetes keretekben helyezték el, ezeket piros, kék, aranyszínű sávok övezik. A sírládát hasonló színezésű, gazdagon profilozott, merészen előreugró párkányzat zárja le. E felett karcsú oszlopkötegeken nyugvó nyitott architektúra emelkedik, amit hálókkal és keresztrózsákkal díszített, meredek vonalú, ugyancsak aranyozott, mustrás sátortető koronáz. Az oszlopkötegek külső oszlopait a térben kissé előreugró, dinamikusan ívelő, mérművekkel díszített szamárhátívek kapcsolják össze. A karcsú formák köny- nyed játékosságát az ívek csúcsából kinövő, egymást ívben metsző hál ék fokozzák. Az úrkoporsó 1872-ig eredeti helyén, a garamszentbenedeki gótikus templomban töltötte be rendeltetését. Az évszázadok folyamán azonban igen megrongálódott, és a 19. század utolsó negyedében már használaton kívül volt. Simor János esztergomi érsek - akinek egyházmegyéjéhez tartozott Garamszentbenedek - építésze, Lippert József tanácsára az úrkoporsót 1872-ben Bécsbe vitette. A reneszánsz kori elődeit követő érsek ugyanis különös gondot fordított a régebbi korok képző- és iparművészeti emlékeinek gyűjtésére és a műemlékek, műtárgyak restaurálására. így az úrkoporsót a bécsi Johann Hutterer szobrász műhelyében restauráltatta. itt a kor műemlék-helyreállítási elveinek megfelelően kiegészítették a megrongálódott és hiányzó részeket, bedeszkázták a gótikus architektúra oldalait, és átfestették, újra aranyozták az egész úrkoporsót. A megújított műremek ezután az esztergomi székesegyházba került, és ott 1945-ig eredeti liturgikus rendeltetését töltötte be. A második világháború okozta sérüléseit 1954-ben Németh Kálmán faszobrász állította helyre, és ettől kezdve mint műtárgyat az esztergomi Keresztény Múzeumban állították ki. Végül 1974-1979 között, a legjelesebb hazai festő- és szobrászrestaurátorok - Varga Dezső, a Képzőművészeti Főiskola tanárának vezetésével - a korszerű tudományos elvek alapján harmadszor fogtak hozzá megújításához. Eltávolították róla a 19. századi festést és kiegészítéseket, csupán az úrkoporsó homlokzatán lévő két, Hutterer által 9
