Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)

újonnan faragott apostolszobrot hagyták meg és azt, ami az eredeti színezésből, aranyozásból átvészelte a századok viszontagságait. Bár aranyozása és színei kissé fakóbbak, s a figurális ábrázolások csonkábbak, a 15. század, a késő gótika költői világát így hívebben sugározza. Ezért érdeklődéssel és fokozott figyelemmel fordulunk az esztergomi Keresztény Múzeumban 1979 húsvétja óta újra kiállított úrkoporsó felé.

Az úrkoporsó, Jézus jelképes sírja, az egyház legnagyobb ünnepének, a húsvéti ünnepkörnek szertartásaiban jelentős szerepet játszott. Már az első századoktól kezdve Jézus jeruzsálemi sírjának tisztelete központi helyet foglalt el a kereszténység életében. A 4. században Nagy Constantinus császár a sír hagyomány szerinti helyére centrális alaprajzú ,,Szentsír Bazilikát” építtetett. Ez a templom vált azután a középkori centrális templomok mintájává. Európában a 10-12. században gyakori a különálló, kör alakú szent- sírkápolna, amelyet a püspök vagy a Szentföldről hazatért kereszteslovag építtetett, egyúttal saját sírja számára is. A 10. századtól kezdve a nagypénteki szertartások egyre ünnepélyesebbé válnak. A keresztet jelképesen eltemették, sírszerű barlangba helyezték a mise után fennmaradt ostyákkal együtt, melyeket húsvét reggel ünnepélyesen emeltek ki, a feltámadást jelképezve. Magyarországon a húsvéti szertartásnak első leírását Elartvik győri püspök ágendájában találjuk meg a 11. század második feléből. Ilyen szertartást jegyez fel a 13. századból a Pray-kódex is; e szertartás fontos része a bibliai történetben említett asszonyok húsvét reggeli , Jézus keresése”. Az 1363. évi soproni Golso-kódex is említi a húsvéti szertartásnak ezt a jelenetét. Ebből érthető, hogy a legkorábbi szentsírok a 13-14. századból, a misztika fénykorából maradtak fenn, amikor egyre mélyebb átéléssel elevenítették meg Jézus szenvedését, halálát és feltámadását. A 15. század elején már teljes passiójátékokat is ismerünk Bártfáról és Pozsonyból. A század második felében - a garamszentbenedeki úrkoporsó készítésekor - főképpen az obszerváns ferencesek írják és terjesztik a passiójátékokat. Laskai Osvát - Temesvári Pelbárt tanítványa - magyar nyelvű misztériumjátékában nagy erejű drámává bővíti a középkori Mária-siralmakat, melyek egyik hazai remekműve a 13. századi Ómagyar Mária-siralom.

10