Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna XIV. századi freskói (1966)

J5- Apostolfejek — részlet az esztergomi Várkápolna mennybemenetel című jelenetéből. (10— n. sz. töredék)

A kő többi részén vörös, kék, sárga freskófoltok látszanak. Mérete: 48 x 70 cm.

!•', kő mellett a keleti fal előtt az egyik profilosan faragott kövön kis cédula áll a következő felirattal: ,,A sekrestye bontásból, 1937. V.”

A felsorolt töredékek közül némelyek egyértelműen meghatároznak egyes jeleneteket. így a 26. számú töredékünk (5. kép), amelyen a fekete glóriás Júdás Krisztust arcon csókolja, kétségtelenül Krisztus elfoga- tása című jelenet része volt.

A szenvedés drámájának ez a megdöbbentő kezdete az ókeresztény művészet óta elengedhetetlen része a passióábrázolásoknak.5 A kompozíció középpontjában a végzetes tett, az áruló csók áll. A két főalakot a katonák lándzsás csapata veszi körül, baloldalt a katonák előtt Péter apostol a főpap szolgájának, Malchusnak vágja le fülét, jobbra a menekülő apostolok csoportja jelenik meg. így látjuk e jelenetet már a ravennai S. Apolinare Nuovo mozaikképén (VI. század), a XII —XIII. századi festett feszületeken, ahol kétoldalt a passióból vett jelenetek kísérik Krisztus monumentális alakját, mint a Maestro di. S. Francesco

és követőjének művein a perugiai Galleria Nazionale- ban, a XIII. századi falkép együtteseken, mint pl. az assisii S. Francesco felsőtemplomában Cimabue kompozícióján és Duccio remekművű Maestájának hátlapján. Új hangot, erőteljesebb drámaiságot jelent Giotto ábrázolása a padovai Arena kápolnában. A tömör, zárt kép- szerkesztés mellett a plasztikus tömegábrázolás, az összefogott, nagyvonalú előadásmód forradalmi újítást jelent a XIV. század képzőművészetében. A következő nemzedékre e két nagy mester öröksége, Duccio elírai lbeszélő kedve és Giotto drámai monumentalizmusa egyaránt hat, művészetükben a két felfogás sajátosan ötvöződik.

Az esztergomi freskótöredéknél úgy érezzük — anélkül, hogy a stílus vizsgálattal ezúttal behatóbban foglalkoznánk —, hogy e két stílus bizonyos eggyéolvadá- sának vagyunk tanúi. A két fej nagyvonalúan jellemzett, plasztikus felfogást mutat, giottoi drámaiság nélkül. A két arc nem néz szembe egymással, így a konfliktus nem éleződik ki annyira, mint Giotto képén. Krisztus balra lefelé tekint Malchusra, akinek füllevágását a 20. számú töredékünkön látjuk (6. kép). A kompozíció lényegét Giovanni da Milano pratoi predellaképéhez hasonlóan képzeljük el (7. kép), ahol Júdás jobboldalról közeledik Krisztushoz, arcon csókolja, de Krisztus nem néz rá, hanem Péterhez szól, aki éppen Malchus fülére sújt le, a háttérben dárdákkal és dorongokkal felszerelt katonák láthatók. — A nápolyi dóm Cappella Minuotolo apsis-falán ugyancsak hasonló kompozíciót figyelhetünk meg: Júdás jobboldalról, fekete glóriával közeledik, míg Krisztus balra, lefelé néz, és visszahelyezi Malchus fülét. — Lehetséges azonban, hogy egy képmezőben jelent meg az Olajfák hegyén imádkozó Krisztus és az elfogatás jelenete, mint Barna da Siena freskóján S. Gimignanoban, vagy tanítványának, Giovanni d'Asciano freskóján az ascianoi S. Francescoban. E) képeken az előtérben, Júdás fekete glóriával jobbról közeledik Krisztushoz és oldalról érinti arcát éppúgy, mint az esztergomi várkápolna töredékén.

A 23. számú töredékünk Krisztus siratása jelenetre utal (8. kép). Mária ráborul halott fiára, a két arc össze80

16. Niccoló Gerini: Mennybemenetel. Pisa, S. Francesco