Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
fabricae”, vagyis az ő gondja az építkezés. 1736-ban: „Antonius Werle excolit novum templum”, tehát ő díszíti (festi) az új templomot. 1735—37. években „Bemardus Paumgartner sculptor ararum”, azaz ő faragja az oltárokat. 1736-ban Josephus Prinster, 1737-ben pedig Joannes Kratz „habet curam arcul.”, vagyis ők végzik az asztalosmunkát. Közülük Werle és Paum- partner a rendtartomány más templomaiban is dolgoztak, így Paumgartner munkája a székesfehérvári templom és sekrestye berendezése. [48] A templom berendezésének legkorábbi leírását a rend feloszlatása után másfél évtizeddel (1788) tartott cano- nica visitatio jegyzőkönyvében találjuk. ív leírás szerint a Loyolai szt. Ignác tiszteletére állított főoltár olasz rendszerű (structurae Italicae), a fából készült aranyozott tabernákulumot két nagyobb és ugyanannyi kisebb, aranyozott angyalszobor veszi körül. A hajó két oldalán bemélyedő 3—3 fülkében állanak a mellékoltárok. Az evangélium oldalán: Xaveri szt. Ferenc oltára taberná- kulummal és hat aranyozott szoborral, a tabemákulum- ban a kis Jézusnak üvegburkolattal védett szobra. — Szt. József oltára, a tabernákulum helyén szt. Rózába szobra üveg alatt, felül hat aranyozott szobor, közöttük szt. Adalbert és szt. Szaniszló szobra. — Szt. István király oltára hat szoborral, mint az előzőnél, a tabemá- kulumban szt. István-ereklye aranyozott réz tartóban, de hitelesítés nélkül, a tabernákulum fölött szt. Alajőskép. — A lecke oldalán: Szűz Mária oltára négy aranyozott faszoborral, a tabernákulum helyén a kis Jézust tartó Mária-szobor üveg alatt. — Nepomuki szt. János oltára hat aranyozott szoborral, a nagy oltárkép alatt Xaveri szt. Ferenc képe. — Szt. Kereszt-oltár szintén hat szoborral, a tabemákulumban aranyozott réz pacificale hitelesített kereszt-ereklyével. Az oltárokon alkalmazott címerek tanúsága szerint a Xaveri-oltárt Weisz Péter várparancsnok, a szt. József oltárt Esterházy Imre prímás, a Mária-oltárt Schuh- knecht Miksa várparancsnok, a Nepomuki-oltárt Althan Mihály Károly váci püspök, a Kereszt-oltárt pedig Pamhakel Mihály, az érsekség esztergomi uradalmának provisora állíttatta. A főoltárt az 1818—19. években újjal cserélték fel. Nyolc szabadon álló oszlopon nyugvó félkupola borult az új tabernákulum fölé, melynek tetejét a hétpecsétes könyv és az „Isten báránya” díszítette, oldalról pedig egy-egy térdelő angyal vette körül. Az asztalosmunkát Wendler Vince esztergomi asztalos, a szobrászmunkát Muhs Antal pesti szobrász, az aranyozást Engelbrecht János pesti aranyozó készítette. A kőműves- és márványo- zó-munkával együtt 2650 forintba került az új oltár. [49] További változás volt, hogy a mellékoltárok szobordíszének nagyobb részét eltávolították. Az 1825. évi canonica visitatio a Xavéri-oltáron már csak szt. Péter és Pál, — a szt. József oltáron szt. Rozália, Katalin, Borbála, Sebestyén és Rókus szobrát, — a szt. István-oltáron szt. Adalbert és Miklós szobrát, — a Nepomuki-oltáron Mihály és Rafael angyalok szobrát, — a Kereszt-oltáron Sz. Mária és szt. János szobrát találta. Lényegében ebben az állapotban maradt a templom 1944—45 teléig, amikor egy légi bomba a templom boltozatát beszakította és a berendezést csaknem teljesen elpusztította. [50] A templommal kapcsolatban kell megemlékeznünk az 1740-ben felállított Immaculata-szoborról, amely eredetileg a templom déli oldalfalánál állott. „Ob cives a peste servatos” olvassuk a szobor feliratán, vagyis hálából állították, amiért a Víziváros lakossága megmenekült a pestistől, de hogy ki állíttatta a szobrot, arról hallgat a felírás. Ha a polgárok állították volna, ez aligha maradt volna említetlenül. Bizonyára nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez az átlagos pestis-emlékek sorából messze kiemelkedő szobor a jezsuitáknak köszöni keletkezését. A rend egy 1739. évi jelentése említést is tesz a szobor alapozásának elkészültéről. [51] * A jezsuiták építkezésének negyedszázada alatt kiterjedésben is gyarapodott a Víziváros. A szatmári békét követő nyugalmasabb években már a falakon kívül, a Postakapu előtti sáncrendszertől délre, a Kis-Duna mentén is építkezni kezdett a polgárság. Az 1726. évi összeírás már 16 házat talált itt. Ez volt a Víziváros külvárosa (suburbium). Benépesült a Vízivárossal északról szomszédos Szentgyörgymező is, az érsekség jobbágyközsége. A két település közötti közlekedés megkönnyítésére 1715-ben a Várhegynek a vízitoronyig érő sziklájában robbantással nyitottak utat. [52] Esterházy Imre és Csáky Miklós érsekek kormányzásának évei (1725—1745, illetőleg 1751—1757) és a közbeeső széküresedések után úgy látszott, hogy Barkóczy Ferenc érseksége (1761—1765) a várral együtt Vízivárosnak is jelentős fellendülést hoz. fí ugyanis nagy eréllyel hozzákezdett az érsekségnek és a káptalannak Esztergomba való visszatelepítéséhez. Korai halála meghiúsította nagyszabású terveinek megvalósítását, mégis az ő nevéhez fűződik az első esztergomi nyomda felállítása. Az ő hívására telepedett le a Vízivárosban a neves pozsonyi nyomdászcsaládból származó Royer Ferenc. Az érsek nemcsak házat adott néki, felmentve azt az úrbéri terhek alól (fundus typographialis immunitatus),[53] hanem munkával is ellátta. * A Barkóczyhoz fűzött remények nem csekély részét valósította meg Batthyány Józsefnek közel negyedszázados érseksége (1776—1799). Nem folytatta ugyan a Várhegyen megkezdett építkezést, de annál többet tett a Víziváros javára. Egyik első intézkedése volt, hogy a nagy kiterjedésű egyházmegyéjének keleti fele számára Esztergomban helynökséget áhított fel és ezzel megtörtént az első lépés, hogy Esztergom nemcsak az érsekség egyik uradalmának, hanem az egyházmegye kormányzásának is központja legyen. Mária Terézia királynő néki adta a feloszlatott jezsuita rend templomát és kolostorát. [54] Az utóbbi lett a helynökség székhelye, a templomot pedig Víziváros plébániatemplomául jelölte ki (1788). A régi plébániatemplomot plébániaházzá alakíttatta át, az új plébániatemplomot pedig — Hüttner Jakab vízivárosi mézeskalácsosnak erre a célra tett hagyományát is felhasználva — tornyokkal díszítette. (1796— 97) A templom építésekor ugyanis a várparancsnok nem engedte meg a torony kiépítését, ezért a jezsuiták a tornyoknak csupán az iditásait építhették meg. A templom harangj ai addig a Várhegy tövében felállított, fából készült haranglábon függtek. A régi plébániatemplom átalakítását Hartmann Antal kőmívesmester, Freunt István ácsmester, Klezl Ádám lakatos, Endhoffer Mátyás asztalos és Zwick Márton üveges végezték. A toronyórát Nuha Jakab órásmester leszerelte és átszállította a várban épült helyőrségi templom tornyába. Az oltárok és a harangok a szentgyörgy- mezei plébániatemplomba kerültek. [55] A tornyokat Feigler Ferenc uradalmi építőmester építette, a rajtuk levő díszítő elemeket (pillérfők, ablakkeretek, fűzérek stb.) Kurtzweil János szobrász készítette stukatúr-malterből. A toronyórát Seifner Ignác pesti órásmester készítette, Knoh János és Bittmann Antal pesti harangöntők pedig — a régi harangok anyagának felhasználásával — három (16, 9 és 5 mázsás) harangot öntöttek. [56] Az egyházi rendeltetésű építkezésen túl Batthyány nevéhez fűződik több, a városfejlesztés érdekében történt intézkedés is. Ezek közül a legnagyobb jelentőségű a Postakapu lebontása és a kapu előtt, a Várhegy lábától a Kis-Dunáig terjedő sánc- és árokrendszer megszüntetése. A Postakapu kettős kapu volt, a külső kapun nemcsak a Vízivárosba, hanem a várba irányuló forgalomnak is át kellett haladnia és a királyi város felől vezető út csak erős kanyar után, a sáncok közötti árok felett átvezető hídon keresztül jutott a külső kapuhoz. 1776-ban a katonaság (amely Barkóczy halála után ismét visszatért a várba) újból és immár véglegesen elhagyta a várat, a kapurendszer és a sáncok minden jelentőségüket elveszítették, csupán a forgalmat akadályozták. A kapuk lebontása és a talajegyengetés tette lehetővé azt is, hogy a kanyar átvágásával megépítsék —Jáczyg Györgynek, 91
