Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
A templom tornya csak 1717-ben készült el, ennek költségére 216 forintot adott az uradalom Schmidt Gergely plébános (1716—1724) kezéhez. 1744-ben új torony építésé vált szükségessé. Ezt a munkát Hell József vízivárosi ácsmester végezte 160 forintért. A toronyóra megjavításáért Marquart Mihály János vízivárosi órásmesternek 20 forintot, a négy új óralapért Krach Kénárt vízivárosi asztalosmesternek 4 forintot, ezek befestéséért és az óramutatók megaranyozásáért Ráber Ferenc vízivárosi festőnek 12 forintot fizettek. Ráber még további 11 forintot is kapott a torony gömbjének és keresztjének megaranyozásáért. Ugyancsak 1744. évben szentsír- kápolnát is építettek a templom oldalfalához, alatta kriptával. Ehhez a munkához az uradalom csupán téglát adott. Az 1755. évi canonica visitatio[3o] azzal egészíti ki ezeket az adatokat, hogy a templom szentélye es sekrestyéje boltozott, a hajó lapos mennyezetű, a toronyban pedig három harang van. A főoltár szt. István vértanú tiszteletére van szentelve, a két mellékoltárt Schmidt Gergely plébános állíttatta a Kármelhegyi Boldogasszony, illetőleg szt. András apostol tiszteletére. * Széchenyi György érsek (1685—1695) — Víziváros földesura — a felszabadulást követő második évben már ide küldte Kapuváry György tiszttartót (provisor, Hof- richter) az esztergomi uradalom megszervezésére. Felépült a tiszttartó háza, amely a prímási palota gazdasági udvarának helyén állott. A számadások többször „curia"- nak nevezik ezt az épületet, melynek egyik szobáját 1713-ban az Esztergomba látogató Keresztély Ágost érsek szállásául rendezték be. A Vízikapu mellett uradalmi vendégfogadó épült, melyet 1726-ban az uradalom rangban második tisztjének, a számtartónak (rationista) lakásává alakítottak át. 1691-ben már állnia kellett a katonai élelemháznak (Provianthaus, domus annonaria et pistoria) is, mert Széchenyi érsek és az udvari kamara között ebben az évben kötött szerződés [31] már szabályozza az élelemház és az uradalom közötti viszonyt. A ferences templommal átellenes emeletes ház (Bajcsy- Zsilinszky u. 63.) 1805-ig Esztergom vármegye székháza volt. Valószínűleg Keresztély Ágost érsek, mint a megye örökös főispánja építtette középkori maradványokra. A megye jegyzőkönyve[32] az 1714. augusztus 22-i gyűlés alkalmával említi első ízben, hogy a gyűlést a vízivárosi megyeházán tartották. Az 1780. évi uradalmi leírás[33] szerint az emeleten van egy szoba a gyűlések tartására, valamint három további szoba és egy konyha, a földszinten pedig négy szoba és egy ötödik a börtönőr számá8. Keresztély Ágost prímás címere. (Beépítve a bazilika kriptájának falába) 9. A régi megyeház. (Feigler Ferenc 1821. évi felvételi rajza a PL rajzgyűjteményében) ra. Vannak még börtönök (duó carceres et arestum unum) és istállók. 1805-ben a királyi városba helyezték át a megye székházát. A régi épületet előbb (1808) Krem- litska Antal posztós, majd (1825) Grämling Ignác, az érseki uradalom ácsmestere vásárolta meg. * Az eddig felsoroltaknál sokkal nagyobb jelentőségű volt a vízivárosi városkép kialakítására a jezsuita rend megtelepedése. Nékik köszönhetjük Esztergom legszebb barokk templomát, a kéttornyú vízivárosi plébánia- templomot, egykori rendházuk pedig a prímási palotának alkotja magját. Kollonics Lipót győri püspök 1685-ben, Pozsony, Győr és Komárom után Esztergomban is kórházat állított fel a sebesült és beteg katonák számára és lelkigondozásukra két jezsuitát (patres missionarii) küldetett Esztergomba. [34] Kotharingiai Károly a Vízivárosban jelölt ki helyet a számukra. A hely kiválasztásánál már figyelemmel voltak arra, hogy az alkalmas legyen majd a rend templomának és kollégiumának számára is. [35] Két évvel később, 1687. március 19-én Széchenyi György érsek 50 000 forintnyi alapítványt tett a jezsuita rend által Esztergomban létesítendő kollégium és gimnázium fenntartására és megígérte, hogy a szükséges épületeket a saját költségén felépítteti. [36] Hogyan, milyen ütemben valósult meg Széchenyi érsek szándéka, arra csak igen hiányos adataink vannak. Az esztergomi ház iratai az 1706. évi ostrom idején elégtek, a későbbi iratok pedig a jezsuita rend feloszlatásakor (1773) szétszóródtak. Az osztrák rendtartomány levéltárát (a magyar rendházak is oda tartoztak) hasonló sors érte. Á rendtartományoknak a rend római központi levéltárában megőrzött jelentései (litterae annuae) nem foglalkoznak részletesen az egyes házak történetével. Meg kellett tehát elégednünk a legkülönbözőbb helyekről összegyűjtött töredékes adatokkal. Szikszay Imre esztergomi házfőnök a váci káptalan előtt 1713. március 31-én előadott tiltakozásában [3 7] így mondotta el az esztergomi megtelepedés történetét: 89
