Mojzer Miklós: M. S. mester passióképei (1976)

rendelője kívánta így — bizonyára a nagyobb pompa kedvéért. Részben az arany-háttérnek, részben a festő különleges színezési tehetségének köszönhető, hogy e táblák színei szinte izzanak. A színhatás világos. A festéket a művész vékonyan rakta föl. A növények, tájak, ruhák, sőt maguk a figurák is szinte áttetszőek. Olyan sajátosságok ezek, amelyek a képeket erősen megkülönböztetik még a hozzájuk stilárisan esetleg közel álló kortársi alkotásoktól is.

Különös az idillikus táji hátterek és a kirobbanó feszültségű passiójelenetek párosítása is. A szereplők drámaian stilizáltak; a háttérben a növények, hegyek és épületek dekoratívak, díszletszerűen gyönyör- ködtetők. Az emberiség sorsfordulásáért szenvedő Megváltó paradicsomi hangulatú tájban kínlódik és hal meg. Az itt ábrázolt Istenfia nem számíthat a szép és ünnepi természet részvételére - s az emberekére sem. A döntő pillanatokat barátai nem ismerik fel — alszanak, vagy ők maguk is kiszolgáltatottak. Nincs a kortársi művészetnek még egy olyan Kálváriája, amelyen a hozzátartozók annyira tehetetlenek és megtörtek, mint ezen az egykori Selmecbányáin.

A festő mestere volt az ellentétek és rejtett célzások, jelképek szembeállításának. Egyik ilyen különlegességnek számító párhuzama az Ószövetségnek (Synagogának) és az Újszövetségnek (Ecclesiának) zászlós szembeállítása a négyjelenetes sorozaton belül. Az Olajfák hegyének hátterében feltűnő kosfejes-félholdas lobogó a letartóztatásra kiküldött katonák élén a Synagogáé. Ugyanez a zászló tűnik fel a Kálvárián is - sárgán, a jeruzsálemi főtemplom zászlajaként; és az ellenséges Ószövetség győzelmét jelenti a szintén zászló értelmű keresztfával-Krisztus lobogó ágyékkendőjével -, az Újszövetség jelével szemben. A Feltámadáson azonban Krisztus Ecclesiának, a világegyháznak keresztes zászlajával lép ki a sírból, és ez a Megváltás tényét és győzelmét jelképezi.

A felsorolt különleges mozzanatok - ami a művészi megformálást illeti - kétségtelenül a festő tehetségét dicsérik, de valószínűvé teszik azt is, hogy e különlegességek mögött szellemi ösztönző, inspirátor is állt. A misztikus-érzelmes gondolattársítás, a meditációnak a passiósorozatban megnyilvánuló fordulatai a népszerűvé vált késő középkori ferences misztika gondolatkörére mutatnak. Az egykori alsó-magyarországi bányavárosokban - és éppen Selmecbányán - ennek a főleg prédikációkban ismert és élő szemléletnek egy, az ország határain kívül is nevezetes személye működött, a sziléziai származású „Hans Pfarrer”, vagy latinos nevén „Johannes” plébános. (Született 1450 előtt, meghalt