Mojzer Miklós: Az esztergomi Keresztény Múzeum képtárának útmutatója (1958)
II. Terem
a másik umbriai, Pinturicchio követőjének képén a Madonnáét. A vöröses színek és aranyos ragyogás mindkét műnek közös jellegzetessége. Umbriai Perugino követőjének „Jézus születése” és a Luca Signorelli- vel kapcsolatba hozott „Szent Sebestyén vértanúsága” is. A Múzeum legszebb érett renaissance, Cinquecento képe Firenzéből származik. Lorenzo di Credi-nek „Mária Magdolna mennybevitelé”-n lobogó ruhájú angyalok emelik Magdolnát az ég felé s fejük felett lepkekönnyű angyal száll a szentséggel, mely égi megfelelőjeként jelenik meg Magdolna földön hagyott dobozának. A szemben kiállított Sassetta Mennybevitelen és ezen mérhetjük le legjobban az olasz művészet fejlődését a könnyedebb, monumentálisabb és egyénítő erejű ábrázolás iránvában. — A nagymesterek útját járó, de már modorosabb firenzei festészet korát Sebastiano Mainardi két képe képviseli, míg Veronából való Michele da Verona szép Madonnája az alvó kis Jézussal. Bartolommeo Schedoni-nak vagy műhelyének alkotása az a kis Madonna kép, melynek zöld lombok között ülő szereplői Correggio és Parmiggianino hatásáról tanúskodnak. A velencei festők nyomán jár Marco Palmezzano romagnai művész, kinek három képe közül a „Szent Sebestyén” kiválóbb. A szent ezúttal / római hőssé változott : antik oszlophoz kötözve álló széptestű fiatalember, aki a görög szobrok vonásaiból örökölt. „A Baltimorei Paris-történet mesterének” alkotása a középső nagyobb kép : „Leány az egyszarvúval” — a szüzesség szimbóluma. A XV. század derekán készülhetett. Előkelő, arisztokratikus nőalakja piros ruhában, sárga hajával szép színösszhangban a barna állattal és zöld hátterével a korabeli udvari művészet emléke. Stilizáló naturalizmusa a korabeli falikárpitokkal és a miniatura-művészettel rokon. — A Perugiában tevékenykedő Giovanni Boccati-nak egy sokalakos „Kálváriá”-ja, a fer- rarai Domenico Panetti-nek „Sírbatétele” egészítik ki a Toszkánán kívüli XV. századi művészet bemutatását. Giampietrino Madonnája Leonardo da Vinci stílusának visszfénye. Tojásdad arca, finom keze, puhán fénylő ruhája tehetséges Leonardo- tanítvány kezevonásáról tesz bizonyságot. Giampietrino sokat tanult a mester késői korszakában készült festményeiből. Tudatos, számító művészet ez, ahol az ábrázolt és még a részletek is valósággal kitekintenek a képből, hogy lekössék a nézőt, öntudatos szépségű maga-mutatással. A leonardoi körbe tartozik a felette kiállított „Krisztus keresztelése” is. A többi képek a velencei festészetet képviselik vagy hatását mutatják. Carlo Crivelli kis predella-töredéke három erősen rajzos jellegű szenttel a vonalasabb, plasztikus irányát képviselik Velence művészetének. — Francesco Santacroce, Bissolo képei a Belliniek példájára utalnak. Aranyos párázat vonja be ragyogó színeiket és kerek formáikat, mint Polidoro Veneziano „Madonna a kis Jézussal és a kis kér. Szt. Jánossal” képét is. l 9
