Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)

A folytató: Kopácsy József. CONTINUAVIT

az összekötések, melyek a hegytető szimmetrikus egységét jobban kidomborították volna.

Még a bazilikán is történtek utólagos változtatások. Hild belül a vörösmárvány burkolatot sötétnek találta. Ezért leszedette, és szürke színűvel cseréltette fel, hogy a világosság jobban tudjon érvényesülni. Ugyancsak gyengének tartotta a kupolát tartó boltíveket, s ezeket is újakkal és erőtállóbbakkal kellett kicseréltetnie. Befejezte a szentély boltozatát és saját tervei szerint építtette fel a dobot, a laterna nélküli kupolát s a két tornyot is sikerült az óraszerkezetig felhúzatnia. Kopácsy megérte azt az örömöt, hogy 1845 aug. 18-án megáldhatta és felhelyeztethette a kupola keresztjét.

Közben szorgalmasan dolgozott Grigoletti, akinek Hess főoltárképe helyett Mária mennybemenetelét kellett változatos színekben szemléltetnie. Tizián hasonló tárgyú kompozícióját vette mintának, s feladatát mind nagyarányú méreteiben, mind pedig művészi ábrázolásban a legsikeresebben oldotta meg. Alkotása oly tetszést aratott, hogy a kialkudott tiszteletdíjon kívül még 1000 Napoleoni-arany jutalomban részesült.

Úgy látszik tehetségben már kevésbé versenyezhetett vele Morált. Az ő feladata úgy szólt, hogy a szentély mennyezetét töltse ki a Szentháromság képével, körláncba helyezve az angyalok kilenc karát. Tetszetős ez a freskó is, azonban mintha színeivel bágyadtan hatna.

Végül Casagrandenek Szent Péter és Pál, továbbá Szent István és László királyok szobrait kellett kifaragni a bazilika nyugati homlokzatának peremére, s a két szoborcsoport közé állítani a Hit szimbolikus megjelenítését. Elkészült s a művészi kivitellel nem is volt baj, azonban nagy terhük veszélyeztette a falak épségét, s emiatt darabokra fűrészelve le kellett onnan szedetni. Később (1901) Kiss György könnyebb két szobra került helyükbe, melyek két említett szent királyunkat örökítették meg. E homloktér teljes kiképzése után Kopácsy még felvésette Szent Pálnak általa kedvelt mondását, s azóta is hirdeti a betűk aranysugárzásában: Quae sursum sunt, quaerite! Ezzel befejezettnek látta a maga feladatát, s őt is megérdemelten hirdeti az előcsarnokban a következő írás: CONTINUAVIT!