Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)

A valóraváltás embere: Rudnay Sándor. COEPIT

ezúttal nem kerülte ki Leardit sem, hogy elmondja neki, miként állnak a dolgok. Nyugodt hangon kijelentette, hogy ellenzéke nem nagy, s tagjai azokból kerülnek ki, akik félnek a legkisebb áldozathozataltól is. Terve egyáltalán nem kivihetetlen, mivel egymaga képes évenkint 250 000—300 000 frt-ot költeni az építkezésekre. És ha ehhez még megkaphatná a váci javadalmat, melynek hozama nem 40 000, hanem 100 000 frt., az esetben a munka folyamatossága biztosítva lenne. Ne féltse őt senki a tönkremeneteltől, mert előbb mindent jól megfontolt, s csak utána cselekedett. Esztergom, bármilyen jelentéktelen városnak látszik, de fejlődőképes, s megérdemli, hogy közel háromszáz éves távoliét után olyan érseki központot kapjon, amire büszke lehet majd Magyarország egész katolikus tábora.

Nem tagadta, hogy a külső támogatásra feltétlenül szüksége van, ezért is gondolt a váci püspöki javadalomra. Az egyházmegye átmeneti kormányzata nem okozna nehézséget, s. az uralkodó is kész azt átengedni. ígéretét bírja, hogy a legrövidebb időn belül utasítani fogja római követét erre nézve a szükséges lépések megtételére a Szentszéknél.

Rövidre fogva ezekben mondta el, amiket szükségesnek tartott. A nuncius a hallottak után kénytelen volt meghátrálni, és a prímásnak igazat adni, azzal mentegetve magát, hogy félrevezették. Bármilyen kényelmetlen feladat volt, de újabb jelentésében kiigazította az előbbit. Meg kell vallanom őszintén, írta most az államtitkárnak, hogy a prímás tervével szemben előítéletet tápláltam. Természeti adottságomnál fogva nem egykönnyen lelkesedem, de most, hogy e főpappal tárgyaltam, érzelmeim teljesen megváltoztak, és úgy látom, hogy e terv kivihető. Abban az esetben, ha a Szentatya hozzájárul a váci egyházmegye adminisztrálásához, jónak találnám, ha a kánoni processzust lefolytathatnám.

Rómában nagyot néztek erre a fordulatra. Még jobban csodálkoztak, amikor maga a nuncius sürgette az építkezés jóváhagyását és a kérdéses adminisztratúra átengedését. Most, hogy világosabban láttak mindent, Consalvi megírta, hogy a pápa sem az egyiket, sem a másikat nem fogja nehezményezni, csupán arra vár, hogy megkapja a bécsi kormány értesítését. Ekkor azonban Bécs- ben gondoltak mást. Az uralkodó ígérete ellenére a kormány úgy határozott, és ezt a királlyal is elfogadtatta, hogy a váci püspöki javadalom továbbra is maradjon meg a kamara kezelésében, s a szükséghez mérten ez jöjjön a prímás segítségére. S ez ellen hiába kért és könyörgött a prímás, mert amikor Róma hajlott kérése teljesítésére, akkor Bécs kötötte meg magát. Alkotó kedvét azonban a lépten-nyomon tornyosodó nehézségek sem vették el.