Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)

A valóraváltás embere: Rudnay Sándor. COEPIT

Életeleme volt, hogy minden feladatát a legkomolyabban vegye, és még inkább ezt tette a jövendő épülétkomplexummal, hiszen nagyon jól tudta, hogy az évszázadokra fog szólni. Ő sem tartotta installációját Nagyszombatban, hanem az említett elődeihez hasonlóan az ősi székhelyen, Esztergomban. Utána hamarosan berendezkedett itt, és felszólította káptalanját, hogy az is kövesse példáját. Ügy intézkedett, hogy a kanonokoknak legkésőbb 1820 júl. 1-ig ott kell hagyniok Nagyszombatot, s hogy semmiféle nehézséggel ne hozakodhassanak elő, az ottani Szent Miklós templomot megfosztotta főszékesegyházi jellegétől, és azzal átmenetileg az esztergomi vízivárosi volt jezsuita templomot ruházta fel. A saját részére egyelőre a vele összefüggő kolostort foglalta le, míg kanonokainak magánházakat bérelt, míg új otthonaik el nem készülnek.

Elhatározását ezúttal sem fogadták szívesen Nagyszombatban. Különösen az öregebb kanonokok duzzogtak a költözködés miatt. Nagyszombatot megszokták, kényelmes otthonokkal rendelkeztek ott, és emiatt érthető, ha nehezükre esett a helyváltoztatás. Miként Barkóczy idején elődeik, ők is kezdték Rudnay terveit gáncsolni. Rossz cserének tartották, amiért nyolc kivételével a többi kanonoki házat kész volt átengedni a kormánynak, mert az építkezés céljaira újra megkaphatta a Várhegyet. Kifogásolták, hogy óriási költségekbe veri magát. Féltették, hogy nemcsak az érsekséget teszi tönkre anyagilag, hanem magát a káptalant is, hiszen a kanonokok javadalmának 15%-át 60 évre lekötötte az építkezésekre.

Rudnay nem gondolta, hogy éppen saját káptalanjában támasztja az első vihart, mert itt számított a legnagyobb megértésre. De a zúgolódókkal nem sokat törődött. Amit elrendelt, azon csupán annyiban változtatott, amennyire a körülmények megkívánták. Nem bánta, ha az öregebbek és tehetetlenek visszamaradnak. Ugyancsak akadtak olyanok, akiket politikai, vagy gazdasági állásaik távol- maradásra kényszerítettek. De már a többinek jönnie kellett, s az első karima júl. 1-én elhangzott a vízivárosi ideiglenes székesegyházban.

A káptalan részéről támadt nehézség tehát elhárult az útból, ámde jöttek újabbak. A prímás tervét Nagyszombat városhatósága is ellenérzéssel fogadta. Tudta, hogy az érsekség és káptalan távozásával sokat veszít gazdasági és kultúrális jelentőségéből. Rudnay azzal iparkodott az elégedetlenséget leszerelni, hogy megígérte a társaskáptalan megalapítását. Szavát állta, azonban csak hosszú, évekig tartó tárgyalások után sikerült 1831-ben a királlyal aláíratni a nevezett káptalan megalapításának jóváhagyását. Működését pedig meg sem érhette, mert azt csak 1843-ban kezdhette meg.

14