Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)
A valóraváltás embere: Rudnay Sándor. COEPIT
3. A VALÓRAVÁLTÁS EMBERE: RUDNAY SÁNDOR. COEPIT! Súlyos csapásnak mondható mind a magyar katolikus Egyház egyetemességére, mind pedig Esztergomra nézve, hogy az érseki szék Barkóczy halála után 11 évig betöltetlen maradt. Szent István tiszteletére épült templom nem pótolhatta a székesegyházat, s az utóbbi érdekében egy lépés sem történt előre. A következő utódban, Batthyány Józsefben (1776—1799) meglett volna a nagystílűség és a rátermettség, hogy a kezdést folytassa. De szabad kezét előbb megkötötte Mária Terézia, később pedig a II. Józseffel beállott jozefinista egyházpolitika, mely centralizálásával és bénító rendeletéivel azt tűzte ki célul, hogy az Egyházat sorvassza, ne pedig erősítse. Nyílt sebként tátongott az esztergomi Várhegy s annak égető fájdalmát érezte a nemzet. A kísérletek ezután sem szűntek meg, hogy a régi terv megvalósuljon. Ezért is az 1802. évi országgyűlés a XVII. tc.-ben újólag kimondta a visszahelyezés foganatosítását. De ki váltsa valóra, mikor Batthyány halála után megint majdnem kilenc évig üresen állt az ország első főpapi posztja. Utána jött az egészen fiatal Károly Ambrus főherceg (1808—1809), akiben szintén nem hiányzott a készség. Kiviláglik abból az elhatározásából is, hogy Barkóczyhoz hasonlóan beiktatását Esztergomban tartotta meg. Érseki uralmát azonban alighogy megkezdte, már a következő évben a tatai kórházban a sebesült katonák közt fertőző betegséget kapott, és ez életébe került. Most ismét nem egésZen tíz éves széküresedés következett, s csak Rudnay Sándor (1819—1831) jövetelével lehetett valamit kezdeni. Az egyházi élet egész vonalán az egészséges újításoknak volt a híve, s ezzel a törekvésével a legnagyobb prímásaink közé emelkedett. Gazdag programjából nem hagyta ki az áttelepítés és építkezés tervét sem, sőt már érseksége elején nekilátott a kivitelnek, 13
