Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)
Az ősi székhely és az új bazilika előfutára: Barkóczy Ferenc
A várat aláaknázták, s minthogy Kucklánderék nem óhajtottak a levegőbe repülni, a jelzett napon átszolgáltatták Esztergomot ellenfeleiknek. Sajnos, uralmuk nem tartott soká, mert már okt. 17-én kénytelenek voltak átadni azt Stahremberg hadvezérnek. Erre újból kezdetét vette a bécsi önkény további zsarolása és a városlakók sanyargatása. Évtizedekig tart ez így, annak ellenére, hogy Esztergom 1708-ban kiváltságlevelet kap I. Józseftől és ennek erejével királyi városrangra emelkedik. Nem elég a politikai és gazdasági elnyomás, ehhez járul a következő évben kiütött pestis, amely már az emberek életét is tizedeli. A vázolt viszontagságok még jobban elveszik a prímások kedvét, hogy visszaköltözzenek. Keresztély Ágost szász herceg s mint ilyen az első hercegprímásunk (1707—1725) még_ ha tudna és akarna is ezzel a gondolattal foglalkozni, valóra nem válthatja. Az osztrák birodalom külpolitikai ügyei annyira lefoglalják minden idejét, hogy többet van Bécsben és Regensburgban, mint idehaza. Emiatt ez a fontos kérdés nem kerülhet napirendre. Pedig az 1723: LV. te. kifejezetten arra kötelezné, hogy káptalanjával együtt záros határidőn belül térjen vissza Esztergomba, és itt a szükséges építkezéseket kezdje meg. Mentségére szolgál az is, hogy a pozsonyi országgyűlés kissé elkésve hozta meg ezt a rendelkezését, hiszen a szász hercegnek csupán két éve van hátra az életből, s ily rövid idő alatt szinte lehetetlenség ily nagy horderejű kérdést tető alá hozni. De nem teszi meg két utódja sem, a pálos Esterházy Imre (1725—1745) és Csáky Miklós (1751 — 1757), jólehet mindkettő kinevezési okmányában ez a kötelezettség is bent foglaltatik. Az előbbit egyéb elfoglaltsága, majd később öregkori törődöttsége akadályozza, az utóbbi pedig rövid, mindössze hat évre terjedő uralma. Ezenkívül elkedvetleníti mindkettőt a káptalani tagok vonakodása, akiknek nincs kedvük Nagyszombattól megválni. Amikor a nemzet hangadó rétege azt látja, hogy ezen a ponton minden pang, az 1751: III. tc.-kel újabb döntést hozat az ország- gyűléssel és újból kötelezi a prímást, hogy haladékot nem ismerve térjen vissza az ősi székhelyre. Ily elkötelezés mellett jött Csáky után a vaskezű, gyors cselekvésű s ellenkezést nem tűrő Barkóczy Ferenc (1761 — 1705). Már székfoglalása alkalmával világos jelét adta, hogy a fennálló törvényes rendelkezéseknek eleget óhajt tenni, amennyiben érseki palliumát nem Nagyszombatban, sem pedig Pozsonyban, hanem Esztergomban vette át. Vele szemben is megpróbált a káptalan ellenkezni, de megjárta. Átiratában figyelmeztette a kanonokokat, hogy akinek nem tetszenek intézkedései, jogában áll lemondani. Talál ő — úgymond — olyan embereket, 10
