Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)
Az ősi székhely és az új bazilika előfutára: Barkóczy Ferenc
akik készek meghajolni törvényes akarata előtt. A hang elég erős volt, de nem tévesztette el hatását. A tervbe vett áttelepülés alapfeltétele volt, hogy saját részére, valamint más egyházi intézmények számára a szükséges épületekről gondoskodjék. Szerencsére, hogy ez a vállalkozása prímássága elejére esik, amikor Mária Terézia előtt még kegyben állott. Kérésére a királynő 1761 okt. 15-én visszaadta neki a Várhegyet oly feltétellel, hogyha majd az építkezések befejeződnek és az átköltözés megtörténhetik, cserében a nagyszombati üresen maradt épületek a kincstárra szállnak át. Nagy volt a prímás öröme, és másnap már körlevelet bocsátott ki, és abban arról értesítette káptalanját, papságát és híveit, hogy- életre kelti „az összes magyar egyházak anyját, az esztergomi székes- egyházat a maga szomorú omladékáiból". Barokk műépítészeti ízléséből némi kóstolót adott már pozsonyi nyári palotájának átépítésénél. De már Esztergomot olyan hatalmas méretű alkotásokkal akarta gazdagítani, hogy azok felvehessék a versenyt Európa bármely nagy városának székesegyházaival és főpapi otthonaival. Az új Jeruzsálem falai, ahogy maga szokta nevezni, rengeteg pénzáldozatot követeltek. Ebben is ő járt elöl jó példával. Évente 100 000 Ft-ot rakott félre jövedelméből, s ezt az összeget kizárólag az építkezésre fordította. Hangoztatta, hogy e feladat megoldása nemcsak az érsekség belügye, hanem országos érdek. Megértették ezt mások is, így tehát a püspökség, káptalanok, egyéb nagyjavadalmasok és vármegyék megígérték, hogy az áldozathozatalból kiveszik részüket, nehogy a munka fennakadást szenvedjen. A tervrajzok elkészítésével Hiliebrandt kamarai építészt bízta meg, akinek segítségére volt az osztrák Hartmann mérnök és Leardi nuncius értesítése szerint az egyik római műtervező. A fennmaradt rajzok és a famodell szerint a székesegyház a Várhegy legkimagaslóbb részén, szentélyével a Dunára nézve, keleti és nyugati vonalban emelkedett volna. A hossz- és kereszthajót a dobra emelt, félkörívű laternás kupola egyesíti s ugyancsak kisebb kupolák fedik a négy oldalkápolnát, köztük a beépítésre tervezett Bakács-kápolnát. Ä főbejárat mellett, jobb és bal oldalról egy-egy négyzetes alapú, karcsú magas torony húzódik fel a magasba. A székesegyházzal összekötve, Észak- és Délvonalban húzódva, majd derékszögben megtörve, L-alakban tervezték meg a kettős érseki palotát. Ezt követte hasonló kiképzéssel a két szeminárium, de már e hegy lejtősebb részén. S az egészet bezárta még mélyebb hajlatban, egyik és másik oldalon a 12—12 kanonoki ház. A terv pompás egységben foglalta össze a Várhegyet, s méltó központja lehetett volna a magyar hierarchiának. 11
