Lánczos Zoltán: Esztergom a 18-19. században (Esztergom füzetek II., 1975))

- 9 Erdei főként cser, tölgy és gyertyán fákból álltak.

A város iskolái 1858-ban : 1 érseki teológiai főiskola, 1 katolikus főgimnázium, 9 katolikus elemi,

1 izraelita elemi, 1 kereskedelmi iskola, 1 reáliskola,

1 tamitóképző, 1 rajziskola és 2 vasárnapi iskola.- o A 19. század végére a lakosság létszáma 18 ezerre emelkedett. Ugyan akkor a műveltség tekintetében is az ország élenjáró városai közé volt sorozható, lakóinak több mint 90 %-a volt Írástudó, olvasnitudó. Lakóházainak száma elérte a 2,130-at.

A nagy Dunát átívelő, Mária Valériáról elnevezett hidat 1893-ban kezdte építeni a Cathry-féle vállalat, miután az addig működött hajóhidai. élvezett vámszedési jogáról a hercegprímás a város javára lemondott. A hidat 1895-ben adták át a forgalomnak.

A Duna sok szempontból játszott fontos szerepet a város életében. Alapjául szolgált pl. a jövedelmező, sok embert foglalkoztató halászat kialakulásának is. A dunai halászati jog az esztergomi Bunaszakaszon magának a városnak, az érsekségnek, a főkáptalannak, a papnevelő intézetnek, a piszke-karvai közbirtokosságnak és Szobi Luczenbacher Pálnak a tulajdonában volt. Jogukat bérbeadás utján értékesítették. A város legősibb halász-fami- liája a Borz család volt, mely még a Garamon is bérelte a halászat jogát. A karva-muzslai-ebedi árterületen, ennek rendezése után, jelentéktelenné vált a halállomány. A Dunán a hajóforgalom növekedése következtében esett vissza a halászat hozama. A halászati jog tulajdonosai erre halászati társulatot alapítottak és megkísérelték