Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)

313

ponkint misézni s akárhány pénteken egész csoport szegény ember várakozott a templom ajtajánál, hogy a szegény benczégtanár alamizsnáját megkaphassa.

Egyszer az utolsó krajczárjából is kifogyott. Pedig látott a koldusok csoportjában egy igazi szegény asszonyt, a ki didergő unokáját karjai közt tartotta és éhezett és fázott, de nem rimánkodott.

Vaszary Kolos magához hivatta a szerencsétlen öreg asszonyt s kinyitván szekrényét, kivette újdonatúj reverendáját s odaadta neki, hogy adja el s vegyen télire való ruhát magának is, meg az unokájának is.

Szerénysége.

Füredi fogadtatásakor történt, mikor mint főapát legelőször került oda. Elődje, Kruesz Krizosztom nem sokat gondolt Balatonfüred- del; ráhagyta egészen a tihanyi apátra, a ki mintha csak a saját tulajdonán gazdálkodott volna.

Ekkor már, 1885-ben hangosan követelték a reformokat. Vaszary örömmel fogott az újításokhoz. Természetes tehát, hogy nagy reménységgel várták Füreden. Az átalános örömben a cselédség is osztozkodott. Zöld galylyal,. virággal, kakukfüvel hintették be az uj főapát útját. A folyosó kövezetét valóságos elevenszőnyeggé varázsolták.