Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
314 Mikor Vaszary meglátta az útjára szórt virágokat, a cselédekhez fordult. — Hát király vagyok-e én, hogy virágot hintenek elém! Söpörjétek el csak fiaim szaporán! És a tisztelgők kezét megszorítva, egyiket- másikat szokása szerint karonfogva fölsietett zajos éljenzések közt szobájába. Vallástürelme. Valahányszor Vaszary Kolos, mint főapát a komáromi benezés-gimnáziumot meglátogatta, találkozott Schnitzer dr. rabbival is, a kitől gyakran tudakozódott, hogy mi hir kering a városban. Egy alkalommal a rabbi egész őszintén igy szólott: — Minden a régi kerékvágásban. Csak a gimnáziumban van egy uj benezéstanár, a ki ha olyan jeles tanár volna, mint a milyen nagy antiszemita, akkor csakugyan az ország leghíresebb professzora lehetne. Két hét múlva az illető tanár már a gaz- daságban kapott alkalmazást s helyét uj erő váltotta fel. A herczegprimás és a libapásztor. A csongrádmegyei mindszenti illetőségű tizenhárom éves Elekes Vendel igen szorgalmas tanuló volt, a ki szívesen tovább tanult volna, ha módja megengedi. Szegény
