Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
A tanári pályán
44 hogy az akkor használt Pütz Vilmos történeti szellemét visszatükröző történeti tankönyveink Ízetlenek, rendszertelenek és minden hazafias érzületet nélkülözők voltak. Vaszary Kolos félt, hogy magyarázataival nem lesz képes ellensúlyozni a tankönyv szellemét, azért elhatározta, hogy maga fog az ifjúság számára megfelelő tankönyveket írni. Elősegítette elhatározásának megvalósulását az októberi diplomát követő duzzadó nemzeti hangulat; a helytartótanács 1861-ki rendelete, hogy a történelmet és földrajzot terjedelmesebben kell tanítani sőt a német nyelv óráit a történelem javára leszállították. 1863-ban megjelent tőle a Világtörténelem, 1865-ben Horváth Mihály nyomán Magyarország története. Amit nem lehetett a tankönyv keretébe beilleszteni, azt szóval kibővítette. Éjjeleket virrasztóit sokszor íróasztala mellett, a nyelvek tanulására is szerzett időt s emellett a „Pesti Napló“-ba s a „Tanodái Lapokba“ írt szorgalmasan. Ferenczy Jakab, az igazgatója, féltette a túlságos szellemi munkától s nem egyszer illette jóságos testvéri piron- gatással. — Az öntudatos irodalmi szárnycsattogást különben tanítványai körében is szívesen nézte. A tanulók közül többen, a Haan Rezsőtől szerkesztett „Esztergomi Ujság“-ban próbálták zsengéiket bemutatni. Baross Gábor több ügyes verset Írogatott, hasonlóképen Gábris Lipót és Plachy Bertalan, a jelenlegi pozsonymegyei királyi tanfelügyelő. Az ifjú poétái megnyilatkozást Vaszary Kolos méltányolta, sőt buzdította őket. Maga is eleinte „y“-nal jegyzett, majd saját neve alatt írta az „Esztergomi Ujság“-ba magvas vezércikkeit. A helyesírásban nagy
