Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A tanári pályán

43

erős agitáció folyik megvalósításának érdekében még napjainkban is. A sajtó is ébredett. Pongrácz Lajos, a volt honti főjegyző és alispán 1862-ben megindítja az „Esztergomi Ujság“-ot. Az 1863-iki nagy Ínség lángra lobbantotta a résztvevő szíveket s Esztergom közönsége megértette a nyomorgók esdő szózatát. Vaszary Kolos ezen társadalmi mozgalmakban tevékeny részt vett, a kisdedóvó-társulat megalakítása érdekében buzgón közreműködött s első indítványozója volt létesítésének. Az 1„Esztergomi Újságnak buzgó munkatársa volt, cikkei érdeklődést keltettek. Bármilyen mozgalomban kérték ki tanácsát, mindenre megtette az ő alapos észrevételeit. Mikor az Ínség idején a bencések székháza 60 szegényt táplált, Vaszary Kolos boldogan és derült kedéllyel sürgölődött közöttük. A bencések űri-asztala Esztergom társadalmának szinét-javát gyűjtötte össze mindenkor s a 60-as évekből, midőn forrt, pezsgett a nemzeti öntudat, Vaszary Kolos pohárköszöntői még ma is emlékezetesek.

Mint esztergomi tanár tette le 1867. március 31-én az egyetemen a tanári vizsgát a történelemből és földrajzból. Ő volt a Sz. Benedek rendben az első okleveles középiskolai tanár. Lépése annál inkább méltánylandó, mert az állami vizsgázás csak az űj tanárokra volt kötelező. Esztergomi tanárságára esik irodalmi munkásságának oroszlánrésze is. Elve volt, hogy a magyar pap csak tudománya s erkölcsi nívója által tarthatja meg tekintélyét. A tudományos és irodalmi foglalkozás, az ethikai feladatok tág tért nyújtanak a kulturális érvényesülésre. Mint hazafias érzelmű és szakavatott tanár érezte,