Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

178

mel látta tanítványait maga körül akkor is, midőn már mint polgártársait ölelte keble're s azok, mint egy második Virág Benedekhez, zarándokoltak hozzá, hogy áldását vegyék. Tanári működésében nem ismert szentebb feladatot, mint a vallásosság és hazaszeretet kultuszának terjesztését és a szegény diákok felkarolását. Fegyelmezését a szív melegével vitte keresztül. Nem volt egy goromba, durva szava tanítványaihoz és ez volt nyitja azon hatásnak, melyet ő szelídsége dacára, imponáló módon tudott megszerezni.

A múlt század 60-as éveiben, amikor az alkotmány hajnalcsillaga megjelent, az esztergomi felsőbb osztályos diákok, elragadtatva az alkotmányos áramlattól, azt hitték, az iskolában is nagyobb lesz a szabadság. Néhányan kávéházba kezdtek járni s a nyilvános helyeken megjelentek. Megtudta ezt Vaszary Kolos s pedagógiai érzéke rögtön látta, hogy e diák-jogász- diságnak elfajulás s esetleg az intézetből való eltávolítás lesz a vége. Egyikét a kolomposoknak magához hívatta, szépen lelkére beszélt, elébe állította a gimnázium jó hírnevét, az ifjúság korai egyéni függetlenségének szomorú következményeit. Az eljárási mód hatott s a diákok többé nem jártak a kávéházba. Tanításába általában mindig belevitte a nevelői hatást. Bármilyen történeti alakról vagy eseményről beszélt, a hősök erényei mellett nem hallgatta el vétkeiket, az események tárgyalásánál pedig a helytelen vagy vétkes dolgoknál mindig megmondotta, hogyan kellett volna jóvá tenni vagy helyes útra terelni. A történelemnél, mint leszűrt