Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

175

politikai magatartására, hogy nem merész, hogy félénk. Tényleg, nem merész, de legkevésbbé félénk. Ebben a kérdésben teljesen Deák Ferenccel tart. Az ő politikája se a merészség politikája, hanem a tekinteté és óvatosságé, nem félénk, hanem az egyház jelen ereje és helyzetéhez mért. A merészséget az egyház politikai küzdelmeiben még eröre támaszkodva se tartja helyénvalónak, mert kockázat. Kockáztatni pedig egyházáért, mint Deák hazájáért, ő sem akar semmit. Só't azt kívánja, hogy a magyar papság hűséggel a magyar állam iránt, törekvéseiben a haza határain belül maradjon és munkájának, érzéseinek legnemesebb részét Isten szolgálatára és a haza céljaira szentelje.

* * *

Vaszary Kolos jellemének gerince: emberbaráti sze- retete. Akár a nyomor, akár a szegénység, akár a betegség alakjában jelentkezik a szenvedés, ő ott van, hogy az irgalmasság testi s lelki cselekedeteit gyakorolja. Nagy szívének melegét épúgy megérzik a betegek és gyermekek, mint a társadalom úgynevezett „szemérmes“ koldusai. A királyi zsoltáros intelmét: „Tereád bíztam a szegényt“, igazán megértette. Ha Vaszary Kolost, mint emberbarátot a vázoltak nyomán megfigyeljük, jótékonyságának pszichológiája igazolt eló'ttünk. — A hely, hol születtünk, a környezet, melyben növekedünk, életünk sorsát, egyéniségünk kialakulását irányítja. Vaszary Kolos bíboros emberbaráti lelkülete is az ő gyermekkorán alapul. Mint az epikus, a mondái hitelre, a hagyományra építi eposzát, úgy Vaszary Kolos jótékonysága