Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

176

is a múltból keresi a hitelt. Keszthelyen a Fejér György jótékonysága történeti hitelű s a prímás már mint gyermek nemcsak hallotta ezeket a Fejér-féle jótékonysági hagyományokat, de maga is élvezte, sőt annak köszönhette iskolázásának lehetőségét. Ez a múlt azóta folyton megelevenült előtte. Anélkül is kontemplativ hajlamú lévén, képzelete ezen emlékek felé hajtotta őt minduntalan s lassan-lassan természetének cselekvő érzésévé váltak. Maga előtt látta folyton azt a sok szegény családot, akik Fejér György jótékonyságával menekültek meg a nyomortól. Megjelent előtte az a sok ösztön- vagy segélydíjas diák, akik pályát teremthettek maguknak Fejér György segély- vagy ösztöndíja révén. A saját példáján érezte át a szegénység küzdelmét és szépen megtanult hévvel, minden rhetorika nélkül szeretni és lelkesedni a szegényekért. És ha meggondoljuk, hogy bár tehetségétől vezérelve a műveltség magas fokára emelkedett, mégis minduntalan visszavágyott a csendes munka ölébe, az egyszerű viszonyok közé, ahol teljesen annak élhetett, amit legjobban szeretett, akkor nem csodálkozunk, hogy kiművelte lelkét azon lelkek szeretetében, akik az ő eszményi hitét melengették s alkalmat adtak neki, hogy eszményének éljen. Mindezekhez járult, hogy az a kor, melyben ő férfikorának nyarát átélte, a 60-as évek, a nemzeti felpezsdülés kora volt, a mélyében ugyan még kevés alkotmányos fénnyel, de annál több hazafias melegséggel a felszínen. Ma?. . . ma már erősebb ugyan a fény . .., de a meleg nagyon is fogyott és nem találja sok helyen azt a vonzó érzelmet, melyet ő egyedül