Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

172

Mint főpap rendezett egyházmegye't vett át Simortól s így a létező fentartására törekedett. Törhetetlen hűséggel ragaszkodik egyházához és a Szentszékhez, a kinek tanításától a hit és erkölcs dolgában egy szemernyire sem tér el. Azt vallja, hogy az egyházi tekintélynek Isten nevében az emberi nem fölött kell állania és védeni, óvni a törvényes tekintélyt. Fó'papi eszményképül Pázmány, Lippay, Széchényi, Eszterházy, Bar- kóczy és Batthyányi erényei világítják be előtte az utat és ha mindenben nem is lehet ügy, mint akarja, ezt a megváltozott politikai s egyházi átalakulások okozzák. Állásának terhei között az Isten kegyelmében és az imában keres támaszt, mely folyton erősíti. Papjait atyai szeretettel öleli keblére, hogy velők karöltve a béke és szeretet apostola legyen. Bánásmódjában türelme és szelídsége kifogyhatatlan; kegyeit senki elől el nem zárja, a megtévedettet nem löki el magától. Főpásztori feddésében nincs keserűség, szemrehányás; ha püspöki jogokat gyakorol, abban is papjai testvérének tekinti magát. A szeretet hatalmával győzi le a bajok seregét. A tudományos művelődés emelésére, a katholikus sajtó támogatására áldozatoktól sem riad vissza. Az érző hitet, a tudományt, a feddhetlen erkölcsöt és jellemet tekinti papjai felvértező fegyvereinek. A tudományban gazdag, de hitbeli melegségben szűkölködő papra nem sokat ad. Az egyházmegye fontosabb ügyeinek elbírálását vikáriusai mellett is, magának tartja fenn. Nagy lelki öröme telik a hit- és szociális élet emelkedésében s tényleg mindenhol ott van, ahol ezen