Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

173

a téren segíteni kell. A társadalmi mostoha viszonyok enyhítésére a városokban való hitélet fokozását első rangú kötelességnek tartja, azért például elhatározott szándéka, hogy a székes-fővárosi nagy plébániákat megosztja. Isten házának díszét szereti, a templomokra tetemesen áldoz s kegyúri helyein a templomokat sorra javíttatja, újjáépítteti.

* * *

Mint politikus hűséges jobbágya királyának, akinek főkegyúri jogai előtt mély hódolattal hajol meg. Egyházának és hazájának tett kettős esküjénél fogva egyikük hátrányára sem hűtlen s ha az egyensúly meginog, minden erejéből arra törekszik, hogy ezt az egyensúlyt helyreállítsa. Az egyházpolitikai zavarok miatt ezen egyensúly helyreállítása állásának legnehezebb súlya. A suum cuique elvét kívánja az állam részéről az egyház iránt gyakorolni s a békés viszony megszerzésében elmegy azon határig, a meddig esküje engedi, — az oltárig. Az oltáron túl azonban egyháza rovására sem nem hallgat, sem nem enged, sőt a magyar egyház történetében mindenkor fölemelő lesz az a küzdelem, melyet súlyos és nehéz helyzetében kifejtett. Ami az egyház igaza és joga, ami kényszer és jogtalanság volt viszont az egyház ellen, az iránt sohase szűnik meg kiáltani és küzdeni. A politikában a keresztező utak mellett is, a becsület sértetlen megőrzésén fárad s mivel az egyházat a támadások ellenében sohase nézte parlamentnek, azért hallgatott. Támadni nem szokott a politikában, de ha őt támadják, heroikusán védekezik. Amikor egy