Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

171

Demokrata szellem e's mégis egy arisztokratikus szervezetet vezet. Lehetséges ez? Lehetséges, mert alig van nála szerényebb ember, aki a hiúságtól, hivalgástól, még a jogos nagyratöréstől is távolabb állna, mint ő. Ez a puritán, lehet mondani demokratikus erkölcse, amely nála vér, természet, egy egész élet, ez hatott, imponált a közéletnek és ez avatta őt, mint egykor Deákot, vezérlő egyéniséggé. Igaz, őszinte, aki hódolatot érez és gyakorol a trón felé, de azért titkon, szelíden elzárkózik minden fény, minden jogos ünnepeltetés és öröm elől.

Hol, miként fejlődött ilyen jellemmé? Egyéniségének alapvonásait kétségtelen, hogy a szülői háztól nyeré, de kifejlődését, kialakulását azon társaság és környezet mozdította elő, amely őt Szent Benedek rendjében, különösen Pannonhalmán környezte. Szent szerzetében lett az ő egyénisége készen s mondhatjuk, ritka egyházi férfiút környezett a jellemfejlődés ifjú éveiben oly nemes társaság, mint őt Pannonhalmán tanárai és elöljárói között. Itt nyílt alkalma érett ésszel figyelni, okulni, tanulságot gyűjteni és a jellemet edzeni, tisztítani. Ebben az életiskolában nyílt alkalma jellemét fölépíteni, tartalommal megtölteni s természetadta kinövéséitől megtisztítani.

Ezen befejezett egyéniségen az idők folyamán négy kiváló jellemzőbb vonás domborodott ki: a főpapi, a politikai, az emberbaráti és a pedagógiai.

* * *