Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
110 Lelkes éljenzés követte a primás szavait. A pápa ezután átvette a péterfilléreket és a magyar püspöki kar hódoló-feliratát. A magyar zarándoklat fogadása után, június 13-án vette át XIII. Leo pápától a tábornoki kalapot, majd Nápolyban várta be a bíboros avató konszisztóriumot, hol a bíborossá való avatása a szájnyitás s becsukás szertartása után bevégződött. A bíbor egyformán a szenvedésnek és dicsőségnek jelvénye. Ha a dicsó'ségé, ékessége emelni fogja viseló'je szavainak hatását, tettének erejét; ha a szenvedésé, ez esetben a bíbor a lélekben való megújulás hajnalpirja, mely a velejáró nehéz kötelességet az önfeláldozás és lemondás hősies erejéig képes fokozni. Vaszary Kolos, mielőtt bíboros lett, már régen tisztában volt, hogy az ő primássága a szenvedés jegyében született. „Előre látom — mondotta a győrieknek — hogy hajóm egy zajos tenger nehéz hullámaival fog megküzdeni.“ Elkövetkezett azon idő, midőn az egyházpolitikai izgalmak teljesen élére állíttattak s a védekezés fegyvereiről óvatossággal s bölcseséggel neki kellett, mint vezérnek, első sorban gondoskodnia. Hiába mondotta ki a főrendiház, hogy a vallástalanságot törvényesítő, az államot s társadalmat alapjában megtámadó egyházpolitikát nem helyesli s ez okból bizalmatlanságot is szavazott a kormánynak; hiába hangzottak el a képviselőházban a hit melegétől áthatott felszólalások egy Ugrón Gábor, Asbóth János, Bartók Lajos, Andreánszky Gábor, Hortoványi József, Győrffy Gyula, gr. Pongrácz Károly s mások részéről, —
