Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
101 likus részen s annyival inkább bántó volt a támadás, mert a protestantizmus hivatalosan, templomi gyülekezetben tette azt s oly álláspontért (a szülők természeti joga), amely nem sérti a protestáns hitelveket, sőt valójában a protestánsok hozták nálunk alkalmazásba a XVIII. század végén. Vaszary Kolos hercegprímás a támadás hatása alatt rögtön fölfogta a helyzetet, de fölismerte egyúttal azon felekezeti háborút is, amely támadhatna, ha a katolikusok viszonoznák a provokációt s a papság szószékre vinné a dolgot. Az amúgyis veszélyes nemzetiségi izgatások mellett a vallási viszály úszke is lángot fogna s beláthatlan belső zavarokba kergetné az amúgyis fölzaklatott kedélyeket. Elhatározta tehát, hogy pásztorlevelet intéz papságához, melyben mérsékletre, türelemre s okosságra fogja inteni, hogy ne ragadtassa magát a retorzióra, az izgatottságra méltán okot adó komáromi támadás ellenében. A pásztorlevelet csakugyan kiadta szeptember 9-én. Nem egyháza érdekében szólítja az egyház papjait türelemre, mert hisz az egyháznak örök életet Ígért isteni alapítója, hanem a haza érdekében, amely polgárai egyetértéséből él és a nélkül meg nem él. A katholikus ügy isteni védelmében bízva, nem tartja méltónak ugyanolyan fegyverek alkalmazását, amilyeneket ellenfeleink ellenünk használnak. Az erősség és önmeggyőzés szellemének megőrzésére hívja fel a papságot, hogy e válságos napokban is a Krisztus békéje uralkodjék a lelkeken. Kijelenti egyben, hogy ha az egyház ügye kívánja, hallgatni nem fog.