Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
102 A pásztorlevél higgadt tárgyilagosságával, nemes hangjával, mely még az ellenfél iránt is a békét hirdeti, sarokba szorította a támadást és leszerelte a készülő vallási villongást. ** * Budapest főváros lelki szükséglete, állami tekintélye méltányossá tette azon kívánságot, hogy legalább egy érseki külhelynök székhelye legyen. Illő dolog volt, hogy legyen az egyházi kormánynak a fővárosban állandó reprezentánsa, aki egyúttal közvetlenül őrködjék az egyházi érdek és fegyelem megtartásán és aki, mint egyházi méltóságban álló férfiú, az ünnepélyes isteni tisztelet fényét főpapi ténykedésével emelje. A budapesti vikariátus felállítását több oldalról ellenezték. E tekintetben a sajtó egyes orgánumaiban tapintatlan és célzatos cikkek jelentek meg, melyek az ügyet népszerűtlenné igyekeztek tenni. Az ellentét főkép azon téves hitből támadt, mintha Generalis Vicariatust akarnának felállítani, amiről szó se volt. A másik téves nézet az volt, mintha a dologban a Szentszék Ítélete nem kéretett volna ki, ami pedig ellenkezőleg, már a kérdés felvetésénél megtörtént s a Szentszék nem csinált semmi nehézséget. Az egész vikariátusi kérdés rendezésénél az anyagi rész maradt megoldatlan, mert azon tényezők, akik felállítását kívánták és sürgették, t. i. a főváros és a kormány, ez irányban mit sem tettek. A lakás kérdését első sorban a fővárosnak kellett volna megoldani s akkor a kinevezendő vikárius nem kényszerült volna egyben szemináriumi rektor lenni. A prímás kötelezte magát
