Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)
Maga a szerkezet lényegében tehát díszbádogos munka volt, művészileg és technikailag nyitott kérdés marad azonban, miért választották Esztergomban ezt a megoldást. Az okot a technikai mai szóval építőipari - háttér hiányában kereshetjük. A félgömb-, vagy elliptikus keresztmetszetű szférikus kupolaboltozatok építése Itáliában is csak a 16. században terjedt el, annak előtte inkább a kolostorboito- zat különböző válfajait, vagy az úgynevezett esernyőboltozatot alkalmazták, amely még nem valódi kupola, csupán a gótikus boltozatok reminiszcenciáján alapuló bordás szerkezet. Valószínűnek látszik hát, hogy Bakócz abban az időben még egyszerűen képtelen volt ilyen kupola kivitelezésének megoldásában és helyszíni irányításában jártas szakembert kapni Itáliából, a magyarországi építőműhelyeknek pedig csupán gótikus boltozatok építésében volt gyakorlata. Márpedig Bakócznak nagyon fontos volt ez a kupola. Rómában 1505-ben készült el II. Gyula pápa síremlékének első terve. Mondtuk, hogy Bakócznak tudni kellett az építkezés előkészületeiről. De éppúgy ismernie kellett a kupolás, centrális sírépítmények hagyományát és túlvilági jelentését, és nem elégedhetett meg más térformával, csak olyannal, amely Rómában is megállja a helyét. Ha a kupola nem volt kivitelezhető kőből, meg kellett oldani más módon. Ez adhatta az ötletet a fémvázra szerelt rézlemezekhez, s ez a megoldás méltón illeszkedett az architektúra művészi színvonalá6 A kápolna metszete eredeti helyzetében IPackh János felmérése)