Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

Oltár

Sansovino másoktól is átvett bizonyos alapgondolatokat. Ezt bizonyítja 1505-ben és 1507-ben készült két nagyszabású síremléke is a római Santa Maria del Popolóban. Ezeknek kompozícióját Tullio Lombardo és Pietro Lombardo síremlékei ihlették, amelyek az 1470-es évek végén készültek a velencei Santi Giovanni e Paolo-templom számára. A két római Sanso- vino-mű felépítéséhez éppígy hozzájárult Ferrucci jó egy évtizeddel korábbi oltára a fiesolei Matteo Gondi-kápolnában. Mindenesetre a Santo Spirito Corbinelli-oltára és a Ferrucci-féle oltárok között szoros összefüggés van, legalábbis a felépítést tekintve. A Corbinelli-oltár tehát maga is annak a sornak az egyik tagja, amely a Bakócz-kápolna oltárához vezet.

A Corbinelli-oltár abban is követte Ferrucci San Girolamo-beli oltárát, hogy a középmező felett félköríves oromzatot alkalmazott. (Ezt később, 1642-ben alakították át mai formájára.) A félköríves oromzatú lezárás ekkor már, Bemardo Rossellino firenzei Santa Croce-beli Bruni-síremléke óta elterjedt megoldása volt a reneszánsz síremlékeknek.

Míg az 1444-ben készült Bruni-síremlék az egyetlen mezőből álló aedi- kulás fali architektúra félkörös lezárására adott példát, addig Antonio Rizzo 1476-ban megkezdett Niccolö Tron-síremléke a velencei Frariban már egy hatalmas, hét szoborfülke szélességű, négyszintes kompozíció volt az egész architektúra felett átívelő nagyméretű lunettával.

1494-149 5-ben Antonio Pollaiuolo, Andrea Sansovino mestere, a római San Pietróban elkészítette vm. Ince pápa síremlékét, amelyen egy hármas tagolású fali tábla erőteljes konzolokkal tartott főpárkánya fölé a kompozíció lezárására egyetlen félköríves orommezőt szerkesztett. Ez az oromzat már nem a hagyományos archívolt tagolású, quattrocento lunettaformát követi, hanem újszerű, monumentálisán megrajzolt íves mezővel koronázza az emlékművet.

Amikor Andrea Ferrucci hozzákezdett az esztergomi Bakócz-kápolnát betetőző fehérmárvány oltár munkáihoz, a felsorolt művekre mint előzményekre tekinthetett vissza. Az oltár felépítményének koncepciója bizonyára már a kápolna terveivel egy időben kialakult a stallummal, a sekrestyeoldallal, az ismeretlen síremlékkel és a bejárati keretarchitektúrával együtt. A retabló szervesen bele volt komponálva a kápolna enteriőrjébe. Nem tudjuk, hogy kivitelezésére a munka melyik fázisában került sor, de valószínűleg a belső architektúra elkészülte után, az 1510-es évek elején. Ferrucci ekkor már kapcsolatba kerülhetett Michelangelóval, aki egy 1517- ben kelt levelében a San Lorenzo homlokzati munkálatainak capomaestró- jaként említi. 1519-ben tanúként szerepel Michelangelo pietrasantai márványszállításainak kifizetésénél. Kapcsolatuk tartós volt, mert végül 1524 márciusában Michelangelo Andrea Ferruccit bízta meg a Medici-sírká- polna kőfaragómunkáinak irányításával.

Michelangelo hatását Ferrucci későbbi munkáira Venturi is kiemeli, így nem véletlen, hogy a Bakócz-kápolna oltárának szerkezeti és plasztikai részleteiben is feltűnnek ennek a hatásnak bizonyos jelei. Ilyen jegy mindenekelőtt a tér és forma, az építészeti környezet és az oltárretabló páratla73