Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

Andrea Ferrucci

Pulszky Károly 1881-ben azt mondja, hogy Vasari »nem egészen találóan fejezi ki magát a mű rendeltetéséről, mikor síremléknek mondja, de mégsem nagyot hibázik, mivel a bíbornokot csakugyan alája temették«. Ugyanezzel érvel 1909-ben a nagy tekintélyű Fabriczy Kornél is, míg 1908-ban Kenczler Hugó más magyarázatot keres. Szerinte az oltáron kívül volt még egy elveszett síremlék is, s erre vonatkozik Vasari híradása. Azt írja: »nincs okunk Vasari hitelességében kételkednünk ebben az esetben, az idő elég közel esett hozzá, hogy értesülései megbízhatóak legyenek.« Kenczler szerint tehát készült egy oltár, amelyik megvan, és egy síremlék, amelyik nincs meg. Vasari említése az utóbbira vonatkoznék. Kenczler, értelmezésének alátámasztására, az 1527-ben ott járt Ursinus Veliust is elmarasztalja, miszerint összezavarta a kettőt, mivel leírásában kifejezetten oltárról számol be (»ara ipsa sustinet trés deas ex marmore Lunensi«), amelyen három nőalak szobra állott.

Balogh Jolán, a kápolna monográfusa is hangsúlyozza, hogy Bakócz »eleve temetkezési helyéül szánta, azaz sírkápolnának« az épületet, s alátámasztja ezt az érsek végrendeletével, x. Leó pápa búcsúlevelével, valamint a Bakócz halála utáni tanúvallomások okleveleivel, amelyek mind »pro loco sepulture sue«, »pro sepulture corporis sui« emlegetik a kápolnát. Az oltárral és Ferrucci szerepével azonban csak röviden foglalkozik, s bár idézi Vasari szövegét, nem tér ki az annak értelmezése körüli ellentmondásokra és korábbi vitákra. Az oltárt egyértelműen Ferrucci művének tartja, a kápolna mesterének kérdését pedig — a mű genezisének itáliai előzményeit magas szintű elemzéssel végigvezetve - végül is nyitva hagyja.

Ügy véljük, hogy a Bakócz-kápolna alkotójának kérdésében az eddigi adatokat és hipotéziseket újraértékelve van lehetőségünk a továbblépésre. Mindenekelőtt láttuk: Vasari szövege nem zárja ki azt az értelmezést, hogy Ferrucci az egész mű alkotója lehetett. Ha mégsem így volna, felmerül a kérdés, miért csak az oltár (vagy síremlék?) alkotójáról írt Vasari, és miért nem találjuk művében más helyen nyomát a kápolnának, amely végül is több mint önmagában egy oltár.

Támpontot adhatnak a szobrokra vonatkozó írásos említések is. Vasari szerint az igen szép Madonna és a többi szobor a sírépítményben, sírboltban, tehát a sírkápolnában volt, ahová a bíborost később eltemették. Bakócz 1519. évi levelében, amellyel a szobrok hazaszállításával megbízott Muzzarelli kanonokot ajánlja a ferrarai herceg jóindulatába, azt írja, hogy a szobrokat az általa építtetett kápolna oltára számára faragtatta Firenzében. A szobrok tehát az oltáron voltak, az oltár pedig abban a sepolturá- ban, sírkápolnában, amely Vasari szerint a szobrokkal együtt Ferrucci kezétől származik. Az írásos adatok ilyenformán nem mondanak ellent egymásnak, sem a tényeknek és Ferrucci szerzőségének.

Láttuk azt is, hogy Ferrucci foglalkozott olyan kisebb építészeti feladatokkal, amelyek a kápolna építésének, illetve tervezésének előzményéül szolgálhattak, csak ezek alig ismertek. A fiesolei Matteo Gondi-kápolna teljes iratanyagát 1914-ben közölték egy kis firenzei folyóiratban, amelyet