Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

A főszékesegyház

hogy magyar főpap nem vitt sem előtte, sem utána befolyásosabb szerepet Rómában s X. Leó pápa megválasztása egyedül az ő tevékenységé­nek eredménye. Idehaza eleinte Mátyás fiát, Korvin Jánost támogatta trónkövetelő politiká­jában, de később, s ez is tekintélyének súlyát jelzi, még arra is rá birta Korvint, hogy az maga vitte a szent koronát II. Ulászló előtt a ko­ronázási ünnepélyen. Bakócz rengeteg kincs és vagyon hátrahagyásával, melyekkel az Erdő- dyek és Pálffyak vagyonának alapját vetette meg, Esztergomban 1521. junius 11-én halt meg, A kápolnában temették el. Temetésén II. Lajos király is jelen volt. Bakócz Tamás a kápolnát tiszta vörös már­ványból faragott lapokból, az akkori idők leg­nagyobb olasz szobrászával: Feruccival 1506-ban kezdte épittetni s a következő évben már a Bol- dogságos Szűz tiszteletére fel is szentelte. A ke- resztalaku kápolna a renesszánsz szobrász és di- szitő művészet egyik legelső alkotása s ezzel Magyarország megelőzte még a művészet hazá­ját: Olaszországot is. Oly műtörténeti emléket birunk tehát e kis kápolnában, melynek értéke minden az országban található műemlék becsét messze fölülmúlja. Epitője Ferucci András, ki hat éven át a fiórenci dóm épitését is vezette, nevét és művészetét örökitette meg benne Bakócz nevével és nagyságával együtt. A kápolna ivei alatt négy cimert látunk kidomborodni a vörös márványból Kettő Bakócz Tamás cimere, ' a harmadik Ulászló királyé, a negyedik pedig Szakmáry György érseké. A török hódoltság

Next

/
Thumbnails
Contents