Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)
A főszékesegyház
53 gyobb nevezetessége a keresztény magyarok mindenkori zarándokhelye a Bakács-kápolna, mely közel 400 éve sértetlenül kerülte ki csodás kegyképével együtt, a fölötte viharzó századok pusztító veszedelmeit. Csak a magyar nemzet szenvedéseinek mély, fájdalmas emlékével s az Isten kegyelmének bizodalmával lehet ide belépni, mert ehhez a szent helyhez tiszteletre és áhítatra gerjesztő emlékek fűződnek. A kápolnát 1507-ben épittette az Arpádkori bazilikához Bakócz Tamás esztergomi érsek s önmaga temetkezési helyéül szánta. Bakócz Tamás egyike volt kora legnagyobb alakjainak. Az egyházi és világi kitüntetések és méltóságok minden rendjét birta s támogatását fejedelmek és királyok kérték. Egyszerű köznemesi családból származott, de lángeszével már Mátyás király uralkodása alatt nagy szerepet vitt hazánk sorsának intézésében. Mátyás halála után pedig még inkább, sőt valósággal ő irányította az ország bel- és külpolitikáját. Mint bibornok és Magyarország követe részt vett a II. Gyula pápa által egybehívott lateráni zsinaton. Ez alkalomra oly fénnyel és pompával vonult be Rómába, hogy nemcsak hazánknak, de saját személyének is óriási tekintélyt szerzett az örök városban. II. Gyula pápa még a zsinat ideje alatt meghalt s akkor Bakóczot is kandidálták a pápai trónra. Egykorú, a pápa-választás ideje alatti feljegyzések úgy beszélnek róla, mint aki legméltóbb volna a pápai trónra. Annyi bizonyos,
